Miért van ennyi elkényeztetett gyerek?

" Apuka kifejtette, hogy anyum egy agresszív barom, majd elcsoszogott. "

es milyen igaza volt.

Ezt szörnyen nehéz elmagyarázni, hogy mitől változott meg ennyire a világ a gyerekneveléssel együtt. Mindig más-más választ lehet kapni a kérdésedre, pl.: a sok buta paraszt okosabb akar lenni másoknál. Vagy: azt hiszik, hogy ha gátolják a nevelésben a gyereket, akkor depis lesz a gyerek, kimarad mindenből és nem lesz min nosztalgiáznia; stb.

Alig egy hónapja egy hülye kislány a 4-es metróban hintázott a lógó kapaszkodón. Majdnem fejbe verte a vele szemben ülő utast a kalimpáló lábaival. Anyja meg csak mosolygott. Az utasok el voltak képedve. Szívesen rájuk szóltam volna, de tudod, mi lesz ennek a vége: elkezd ordibálni az anyuka, mindenki bámulni fog, senki nem állna mellém...

Pogány Zsuzsi: Ebben igazad van! Megérdemlik azok, akik nem nevelték meg normálisan a gyereküket.

Unokatesómnak van két hülye lánya. Az egész család utálja, mert nagyon neveletlenek. Kisgyerekként, ha vendégségbe mentek, akkor nem köszöntek, hanem egyenesen (cipőstül!!!) a kanapéra ugrottak. Ez volt a szórakozásuk. Nem lehetett rájuk szólni, mert akkor vagy visítozni kezdtek vagy az anyjuk akadt ki, hogy mit képzelünk, minek szólunk bele.

Teltek-múltak az évek és a másik unokatesóm mesélte, hogy egyszer az a hülye anyuka telefonon keresztül panaszolta el mindenkinek, hogy a gyerekek nem tudnak rendesen viselkedni. Mire az unokatesóm: Megérdemelted! Neked kellett volna megnevelni a gyerekeidet!

#14:

Miért? Mert felvázolta, hogy nem tűrné ezt a viselkedést? Elárulom, az öcsém szerintem egész életében egy nyaklevest sem kapott, legalábbis én soha nem láttam, egy családban pedig elég nehéz lehet titkolni, hogy valaki veri a gyereket...

De én sem tűrném, hogy a gyerekem így beszéljen velem, meg mutogasson. Bár érdekes módon egyes gyerekeknél ilyen lehetőségnek kilátásba sem kell kerülnie, mert tudja, hogy mit lehet, és mit nem.

Én kaptam anyumtól annak idején, amikor este hétkor "Nemsokára jövök!" felkiáltással elmentem, és reggel hétkor osontam befelé az ajtón. Na ott meglepetésként ért a pofon, ami az ajtóban fogadott, de nem rokkantam bele érdekes módon. Nem mondom, hogy tökéletes ember lettem, de nem lettem őrült, viszonylag művelt vagyok, jó párkapcsolatban élek, stb. Azt a pofont pedig megérdemeltként könyveltem el, ennyi. Nem tudom, manapság miért az a trend, hogy a szülő sarokba áll, nem mer a saját gyerekére rászólni.

Én sem vagyok a verés híve (a szíjazás, amit egy előző hozzászóló említ pl. szerintem felháborító), a hangsúly azon van, hogy muszáj fogni valahogy a gyereket, mert a szülő tanítja meg, hogy mi a jó és mi a rossz. És ha a rossz fölött szemet hunyunk, akkor az "ezt szabad"-ként könyvelődik el a gyerekben.