Totálisan elkényeztetett ötéves gyerekből hogyan lehet normális embert faragni pár hónap alatt?
A párom lánya teljesen bekattant. Eddig sem volt jól kezelhető gyerek, de az utóbbi időben elviselhetetlen, Mindenért hisztizik, őrjöng, állandóan körülötte kell ugrálni, és már nem bírjuk tovább.
6 hetes terhes vagyok, és szeretném, ha rendet és fegyelmet tanulna, mire megszületik a pici.
Mit tehetek azon kívül, hogy amikor minősíthetetlenül viselkedik, akkor megbüntetem (vagy beállítom a sarokba, vagy beküldöm a szobájába néhány percre)?
Pár napja büntettem meg először, amikor többszöri figyelmeztetés után is megütötte és lefejelte a hasamat.
Mit csináljak, mit csináljunk vele?
Adj neki egy pofont. Persze ne olyat, amitől leszakad a feje!!! Sokan ellenzik ezt a fajta nevelést. Nem kell agyonverni a gyereket, nem erre gondolok. Minden gyerek különböző, nem lehet mindegyiket ugyanazzal a módszerrel - pl. fenyítés nélküli, szépenmézesenmázosankérlek módszerrel nevelni... Attól, hogy 1-2 alkalommal a fenekére csapsz vagy arcon pacsizod - hangsúlyozom, nem teljes erőből!!! - attól még nem leszel rossz szülő!.
A kicsi valószínűleg kihasználja, hogy semmi komoly következménye nincs a tetteinek, miért is hagyná abba, ha csak szóval fenyíted?
A sarokban ott szokott maradni és kivárja az általad kiszabott Xperces időtartamot?
Ez egy hisztis dackorszak.
Nehéz lesz megnevelni, ebben a korban hisztisek, azt hiszik megkapnak és megtehetnek mindent.
Nyilván egyik pillanatról a másikra nem fog menni, hogy normális embert faragj. Értelmes embert nem is fogsz tudni faragni, hiszen gyerek, de egy kicsit okosabb gyereket már igen.
Fontos, hogy ne utasítóan küldd a sarokba, ne utasítóan büntesd, mert az úgysem fog tetszeni neki, és csak jobban hisztizik és provokálja magát.
Próbáld neki elmagyarázni érthetően, hogy kisbaba fog érkezni, érzékenyen fogd meg a hasad, és magyarázd neki, hogy a kisbaba ott van és egyre nagyobb lesz a pocid, és vigyázni kell rá.
Ne rombold a lelkét, hogy irányítod, sarokba tessékeled, hanem inkább kezeld felnőttként, tehát mondd el a kislánynak, hogy most ő lesz a nagylány, a kisbaba nővérkéje, akit meg kell védeni. Helyezd őt ezáltal nagylány szerepbe. Ha van valami játékbabája, akkor játszatok azzal, mintha ő lenne a baba anyukája, és felelősségteljesen kell viselkednie.
Együtt várjátok a picit, és készítsd fel, hogy jó kis nővérkéje legyen a picinek.
Ez egy jó ötlet lehet, de ne várd, hogy ha ezt egyszer elmeséled neki, akkor holnapra megjavul. Folyamatosan tartani kell a játékot a játékbabával, reggel "etetni", később fürdetni, altatni, és közben megbeszélni, hogy de jó lesz ha az igazi kisbabával is ezt tehetitek. Vásároljatok együtt a leendő babának, vond be a nagylányos "pótanya" szerepbe.
Aztán írj, hogy mi a fejlemény! :)
21 L
Annyiszor megfordult már a fejemben, hogy megpofozom. De mivel nem az én gyerekem, nem teszek ilyet. Ha a sajátom lenne, már rég kapott volna az ilyen viselkedésért, ordítozásért, visszabeszélésért, csapkodásért, követelőzésért, stb.
De így csak a büntetés marad. Igen, ha pl beállítom a sarokba, akkor ott szépen nyugodtam kivárja, amíg letelik a kiszabott idő. Utána elvan egy órát kb, és aztán kezdi elölről. Tényleg nem bírom már. Persze az is lehet, hogy a terhesség miatt most feszültebb vagyok és kevesebb a türelmem, de az biztos, hogy nagyon nem tud viselkedni a kiscsaj.
Azért hogy megüti és lefejeli a hasad az nagyon nem normális. Főleg terhesen... Itt biztos repült volna az első pofon, ha én lennék az apuka.
Egyébként lehet nem ártana egy gyerekpszichológus.
Nem fél, 5 évesen fel sem fogta még, hogy baba jön, akármilyen hihetetlen.
Közelebb kell hozni az egészhez azzal, hogy komolyan és "felnőttesen" tekintenek rá.
Mutasd meg neki, hogy milyen jó kis "pótanya" lesz és szuper nővérke. Vond be a babavárásba jobban, ahogy leírtam fentebb.
21L
Nem, nincs velünk, hivatalosan anyukája neveli, csak nálunk is tölt időt, kb fele-fele arányban van itt és az anyjánál.
Már rég (több mint 3 éve) elváltak a szülei, a terhességemről pedig egyelőre nem tud. Ettől függetlenül viselkedik úgy, mint egy kis terrorista. Bocsánat, ha félreérthető voltam.
Apukának folyamatosan rágom a fülét, hogy ne kényeztesse már agyon, ha elmennek valamerre, ne vegyen már meg a gyereknek mindenféle cuccot, amit csak meglát a kiscsaj. Mert az van, hogy meglát valamit, és addig hisztitik, amíg meg nem kapja vagy a kiszemelt holmit, vagy valami mást. Mindegy, a lényeg az, hogy neki igenis kapnia KELL valamit, különben őrjöng. Én próbálom leszoktatni erről, de apukája mindig megsajnálja.
Ha nem viselkedik, akkor ugyan rászól, de az kb semmit se ér. Megbüntetnem mindig nekem kell, hiába magyarázom az apjának, hogy ez így nagyon nem jó, mert idővel meg fog utálni a gyerek. Apuka szerint "vannak nála sokkal rosszabb gyerekek is", és ezzel el is van intézve. Már ott tartok lassan, hogy engem nem érdekel. Azt tervezem, hogy amint elkezd hisztériázni a gyerek, én elmegyek itthonról, aztán apuka kínlódjon az elkényeztetett, kezelhetetlen kölykével egyedül. Nagyon elegem van már.
Akkor meséld már el az 5 évesnek, hogy mi a helyzet, és viselkedj vele úgy hogy anyáskodjon egy picit.
Azzal, hogy sarokba dugod, csak az ellenkezőjét éred el: hisztit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!