Anyukám megütött, mit tegyek?

Ha tárgyilagosan írtad le a dolgokat, akkor anyukád sajnos nagyon nincsen rendben lelkileg, pszichésen.

Ha olyan szinten nem ura a saját indulatainak, hogy rendszeresen fizikailag bántalmaz, nyilvános helyen a hajadat ráncigálja stb., akkor szerintem szüksége lenne terápiás segítségre, pszichológusra, mielőtt még jobban szétcsúszik.

Már csak azért is, mert a halál témájának a mindennapos emlegetése nem csak egy nagyon durva, manipulatív érzelmi játszma (még egy felnőttel szemben is, nemhogy a saját kamasz gyerekével), hanem jó eséllyel a kezeletlen depresszió tünete.

Akármilyen bántó, amit veled tesz, próbálhatnál tekintettel lenni az állapotára, és nem tovább hergelni az olyan megjegyzésekkel, mint a ház nevedre íratása, mert hiába nevetted el magad, és nem gondoltad komolyan, nincs okod csodálkozni rajta, hogy anyukádat minimum rosszul érinti egy ilyen beszólás, ha a válás után nem a hosszú évek során belefektetett munka arányában, nagyjából igazságosan lesz köztük elosztva a családi vagyon, ezért nehéz lesz anyagilag talpra állnia, új életet kezdenie.

Ha vannak nyugodtabb időszakai, jobb pillanatai, akkor szerintem érdemes lenne megpróbálnod őszintén, de minél higgadtabban és nyugodtabb hangnemben beszélgetni vele arról, hogy milyen érzéseket vált ki belőled a viselkedése, (arra törekedve, hogy ne őt magát kritizáld személyében, hanem azt mondd el, hogy téged hogyan érint, amikor ezt vagy azt teszi, mondja stb.).

Ez utóbbit hívják "én nyelvnek", ami nagyon sokat segít az erőszakmentes kommunikációban bármilyen konfliktus esetén. Ha kedved, itt olvashatsz róla röviden:

[link]

Másrészt apukádnak is beszélhetnél arról, hogy mi a helyzet, (bár gondolom, nyilván meg is teszed), de minél objektívebben, túlzásoktól és túldramatizálástól mentesen beszámolva arról, hogy hogyan viselkedik anyukád, hogy reális képe legyen a kialakult helyzetről.

Szerinted egyébként anyukád és apukád hogyan fogadná, ha úgy alakulna, hogy szeretnél apukádhoz költözni?

A cry for helpet nem nevezném lelki terrornak, aki nem tudja, mit takar a fogalom, inkább ne kommenteljen.

Egyetértek azzal, hogy az anyának minimum pszichológusra lenne szüksége, a munkában és a magánéletében is válság van, nagyon úgy tűnik, hogy az összeomlás szélén áll. Ennek a tüneteit produkálja. 15 évesen nyilván nem tudhatod ezt, kérdező, csak azt érzékeled, ami rád nézve rossz, abszolút meg is értem, hogy nehezen viseled a bántalmazást.

Költözz el, ha gondolod, hogy úgy jobb lesz neked, viszont ha segíteni akarsz anyudnak, beszélj édesapáddal, cipeljétek el szakemberhez, mert ennek nem lesz jó vége.

Engem is rendszeresen ütlegeltek a szüleim. Ha bármit szóltam, vagy ellent mondtam, rögtön jött a tarkómra a nyakleves. De ha csak apámmal matekoztunk és nem értettem valamit, akkor is tockost kaptam. Egyszer aztán, mikor már kicsit nagyobb lettem, apám utánam szaladt egy ellentmondásom miatt a szobámba, hogy jó szokásához híven megüssön.

Akkor elé álltam feszesen, a szemébe néztem és azt mondtam neki nyugodt hangnemben, hogy: "Hát üss meg!"

Lemerevedett, majd kiballagott a szobából. Utána soha az életben nem emelt rám kezet.

Anyám ilyen hasonló idegbajból, mint a tiéd, egyszer óvodás koromban véletlenül beszakította a fejemet, mert nehezen kezelte a stresszt. Tényleg véletlenül, mert nem ez volt a szándéka, tudom. Sírt is utána rendesen, jobban, mint én. Aztán még azt is elvárták, hogy hazudjak arról, hogy mi okozta a sérülést, amit be is tartottam.

Ezért azt mondom, hogy ha valaki azt írja, hogy megérdemled, meg stb. az biztos nem élt át ilyeneket, mert bár nekem nem rossz a kapcsolatom a szüleimmel mióta elköltöztem, de úgy érzem fenn maradt egy frusztráció. Érzem azóta is az erőfölényt részükről, zavar hogy felnőtt koromra sem merem megmondani az őszinte véleményemet. Szerintem ez nem normális, és közel 40 éves koromra szinte én is úgy vagyok, mint Te, hogy ösztönösen elrántom a fejem, ha valaki hirtelen mozdulatot tesz. Néha a férjemmel is így van, mikor csak megcsiklandozni akar, vagy viccből megijeszteni. Ekkor mindig megkérdezi, hogy "mi a bajod? vertek gyerek korodban?". Hát igen.

ilyen beszolásért tölem többet kaptál volna

pépnzéhes antiszociális kis majom vagy