Akinek meghalt az anyósa, az utána fellélegzett, nyugodtabbak lettek a hétköznapjai, vagy mit érzett utána?
1. NEM PROVOKÁCIÓNAK SZÁNT KÉRDÉS!
2. Természetesen NEM KÍVÁNOM SENKI HALÁLÁT!
3. Abból indult ki a kérdésem, hogy anyósom anyósa kb. 1 éve meghalt. Addig szidta mindenkinek, valós érvekkel és valótlan dolgokat kitalálva is. (Egy fedél alatt élt a 3 generáció, tudom, miről beszélek. 4 év után szerencsére sikerült valamennyire elválasztani tőlük férjem által épített lakrészt, de ez is csak ideiglenes megoldás nekem.) Vagy olyanokat híresztelt anyósáról, ami őrá még jobban igaz! Pl. egy rokonuk, amikor jöttek, látva az "idősebb anyóst" az ablakban, vigyorogva megjegyezte, hogy kint volt az ablakban, mert ő tudja ám, ő milyen, az anyósomtól. Én meg vigyorogtam magamban, ugyanis míg az "idősebb anyós" valóban nem csinált titkot belőle, még a függönyt is elhúzta, az anyósom ugyanezt csinálja, csak ő a függöny mögött, sőt nem egyszer rajtakaptuk hallgatózáson (a férjem is), és pont ő híresztel róla ilyeneket...
Szóval azt gondoltam, most megnyugszik az anyósom lelke. Hogy a temetésen még sírt is, azon nem voltam meglepődve, mert színészkedésben amúgy is nagy tehetségű, de még az a (talán naiv?) gondolat is felmerült bennem, hogy lehet, most látja csak a rossz mellett a jó tulajdonságait is(?). De sem közvetlenül a halála után, sem az eltellt egy év alatt nem látok változást az anyósom személyiségében, viselkedésében, az egész életében!!!
(Akik rossz szándékúnak gondolják a kérdést: NEM VÁRTAM, HOGY HOZZÁM lesz más, de ha a mérgének az okozója meghalt, akkor ez bárhol az életében szerintem meg kellene, hogy mutatkozzon, vagy?)
A viszonyunk anyósommal egy más téma, ezt nem szántam a kérdésbe, ezért erről csak röviden: bár "jó viszonyban" vagyunk, ami azt jelenti, hogy 7 év alatt egyetlen hangos szó, semmi vita sem hangzott el (köszönhetően annak, hogy már kb az elejétől járok pont emiatt terápiára), nem szokott pl. nekem köszönteni, amikor bejön hozzánk az ajtón, beszélgetni meg főleg nem lehet vele, valószínűleg nagyon megviselték az élet viharai szegényt, hogy ilyen lett.
Szóval, érdekelne, hogy akiknek már meghalt az anyósa, az milyen változást észlel magán utána?
Már réges-régen számot vetettem minden jóval is, amit tőle kaptam, de szerintem nekem nagy megkönnyebbülés lenne, ha abbamarad a furakodása, ezért nem értem a dolgot.
Kérem, ne olyanok írjanak, akiknek még él az anyósuk, hanem akik valóban átélték ezt a helyzetet. Akik ismerték, sok bosszúságot okozott, és meghalt.
Igen, fellélegeztem, hogy már nem csesztet, soha nem hívott meg egy rohadt ebédre sem. Nem látogatott meg a kórházban sem pedig műtétem másnapján ő is ott volt a szomszéd klinikán. Stb, stb,és ami a legszörnyűbb a fia/férjem neki adott igazat mindig. Maradt utána egy pár millió, de persze nem adott belőle a fiának még életében, hát halálában meg nem kell, úgy fogom venni mintha nem is lenne.
Mikor beteg volt azt nagyon rossz volt nézni a szenvedését meg minden, sajnáltam nagyon.
Nekem él az anyósom, és elég jó viszonyban vagyunk, így ha most halna meg, akkor nem lélegeznék fel, nagyon rossz lenne.
Viszont nemrég haltak meg a nagymamáim, akiket imádtam, de életük utolsó 1-2 évében ágyhoz kötötten éltek, agyilag is egészen kezdtek leépülni. Láttam apukámat és anyukámat, hogy mekkora lelki (és néha testi) teher számukra az ápolása, és igenis megkönnyebbültek, amikor meghaltak az anyukák. Pedig jó viszonyban voltak velük.
A halál néha túl korán, néha viszont túl későn érkezik. Ha olyan megy el, akit szeretünk, de már szenvedés az élete, akkor is fellélegezhetünk, és persze akkor is, amikor olyan megy el, aki a mi életünket keserítette meg.
Köszönöm a válaszokat!
Az elsőnek:
Ebéd. Örülj neki, anyósom engem meghívott, pontosabban nem engem, mert az ilyesmit a férjemmel beszéli meg. Sőt, mivel nem ehetek disznóhúst (egészs.ok), külön főzőtt, hogy mindenki lássa, milyen hálás lehetek! Utána egész délután görcsöltem, hánytam és hasmenésem volt. Ez többször is előfordult, azóta az ilyen "muszáj" rendezvényeken inkább üres rizst eszek, ha csak disznóhús van.
Kórház: hasonló szitu, a kislányom születésekor. Nem lepődtem meg, és nem is lepődtem meg azon sem, hogy nem változott meg, csak mert unokája van.
Örökség: nálunk is ez van, pedig a lánya megkapta a részét (!) 18 évesen, a fiának majd halála után gondolják. Hivatalos papírja nincs arról, hogy a testvére már megkapta, és a férjem ezt szóvá tette, és az volt a válasz, "mit képzel, a lánytestvérében nem bízik meg???" :) Engem ez a téma nem is érdekel, mert azt majd a lányom fogja kapni (ha látunk belőle valamit), az alapján, hogy itt 90 feletti életkorok vannak. (Csak a lányom miatt jártam ennek is utána, hogy kellene, hogy legyen papírja, de a férjem tájékoztatásán kívül mást nem tehetek.)
Szóval sok a hasonlóság... Ha megkérhetlek, figyelj rá, hogy ne másokon "torold meg", amilyen ő volt hozzád, mindig csak olyan legyél, amit cserébe elvárnál, hogy jobb legyen a világ...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!