Szerinted ez igy jó, rendben van?

30-as, pontosan rátapintottál a lényegre..! Csak te röviden, tömören leírtad a lényeget.. Azt hiszem, te igazán érted akkor, h miről beszélek.. :)

Nem vagyok anyagias... Nem erről szól. Nem azt várom, h akármikor amikor jön, mindig Fisher price játékokat hozzon meg milka csokit vagy belga csokit, a legjobb márkából. Számítani pedig rám nagyon sokszor tudott, előfordult, h nekem jobban megnyilt nőügyekben, mint férjemnek (főleg h ismertem is a legutolsó barátnőjét) aztán mire következő alkalommal találkoztunk volna, (ami nem 1-2 hónap múlva volt) ismét "bezárt". Én nem erőltetem, h oldódjon előttem, mert én sem vagyok egy könnyen oldodó típus. Tényleg nagyon sajnálom, h sokatoknak ez jött le, h én azt hiányolom, h mindig hozzon valamit, h anyagias vagyok. Pl anyukáméknak a 2 legjobb bartai (2 család) náluk/nálunk szokás volt, h nagyobb ünnepekkor összejöttünk és felköszöntöttük a másikat. Ha nem is aranyórát, de legalább egy doboz bonbont vettünk a másiknak. De az én baráti körömben ez ugyanígy működik. 1 barátnőmmel mivel messze lakunk mi sem találkozunk napi szinten, viszont ha én megyek vagy ő jön, alap, h a gyerekeknek hoz valamit.. én pedig az ő gyerkének viszek valamit. És nem arról van szó, h ezt bárki elvárja a másiktól, csak tudjuk, h gyerek az gyerek, ismerjük egymást mi is középsuli óta, rengeteg hülyeséget megéltünk és szeretnénk örömet szerezni, kedveskedni a másiknak. Nem arról van szó, h versenyzünk, h ki tud márkásabb csokit vagy játékot venni a másiknak. Én pl el sem tudnám képzelni, ha megyek egy régi kollegámhoz esetleg látogatóba akár van gyerek, akár nincs, minimum egy csokit vagy valamit valamit ne vigyek, nekem ez irtó kellemetlen lenne, h üres kézzel odamenjek valahova, főleg olyan helyre, ahol így állnak hozzám. ( egyébként a srác barátnője emiatt nagyon sokszor elnézést kért tőlünk, és általában ő saját pánzből hozott valami kis csekélységet a gyerekeknek, pedig ő aztán nem lett volna rákötelezve, mert nem ismertük egymást olyan régen. (pl egy négyszemközti beszélgetés alatt így derült ki, h neki sem vesz semmit az égvilágon még karácsonyra sem, szülinapra sem.) Az utolsó válaszoló nagyon szépen összefoglalta és leírta az egész helyzetet. Nekem mindezek fényében, h nekem milyen a kapcsolatom 15 év barátság után és a szüleimnek, ill. sógoroméknak én csupán ebből indultam ki, de ettől függeténeül én sosem kritizáltam férjemnek ezt vagy nem mondtam, h ezért ő szakítsa meg vele a barátságot. Mondjuk engem az egész nem zavar, mert az a x havonkénti alkalom amit találkoznak az számomra nem oszt, nem szoroz... számomra tényleg nem itt kezdődik az igaz barátság. (félreértés ne essék, nem is ott, h napi szinten egymás nyakára járunk és sosem megyünk üres kézzel.)