A barátom elég furcsán viselkedik, szerintem mentálisan nincs rendben vele valami. Tanácsok?
32 éves, 6 éve együtt élünk én 30 éves vagyok.
A viselkedése és szokásai néha "érdekesek".
(Az interneten ismerkedtünk meg)
Nem nagyon beszélgetünk, néha ilyeneket mond: "az elmúlt két hétben olyan depresszió szerű állapot lett úrrá rajtam, de most már jól vagyok".
Amikor látszik, hogy rosszul érzi magát vagy valami bántja és rákérdezek, hogy mi a baj hallgat, csak amikor már magában lerendezte akkor elmondja.
Társaságban sem nagyon beszél. Ha sorban állás van valahol nem áll be a sorba, de ha igen és időközben beáll mögé 3 ember már rosszul érzi magát.
A lakásba nem akar munkásokat (burkoló, asztalos, stb) hívni, mert zavarja. Nem szeret ajtót nyitni. Nem viszi le a kutyát sétálni, mert hozzá kell szólni más kutyásokhoz, esetleg a kutya megy oda valakihez.
Nem szeret válogatni, vagy segítséget kérni bármilyen üzletben, inkább egy kevésbé tetsző darabot választ.
Soha nem megy át a piros lámpán, megvárja míg zöld lesz.
A boltban mindig vesz kosarat. Nagyon szabálykövető.
A szórakozóhelyeket azonban nagyon szereti, mert a tömegben el tud vegyülni, de nem barátkozik, nem beszélget senkivel, egyedül táncol (ha én nem vagyok ott), vagy a haverjával kóvályognak.
Én szeretek vele élni, (de néha jobban néha kevésbé)zavar, hogy nem tudunk sem az érzéseinkről beszélni, sem a problémáinkról, mert ezek elől elzárkózik, elvonul.
Attól tartok, ha gyerekünk lesz majd nem jön le velünk a játszótérre, mert ott mások is lesznek. Egyáltalán hogyan viszonyulna egy folyton kérdező gyerekhez. (Már sokat beszéltünk róla és szeretne gyereket.)
Lehetne kicsit ösztönözni, hogy nyitottabb legyen, volt már valaki hasonló helyzetben?
Köszönöm
válasza:
válasza:"Soha nem megy át a piros lámpán, megvárja míg zöld lesz.
A boltban mindig vesz kosarat. Nagyon szabálykövető."
Szerintem pszichopata.
Az azért durva, hogy hat év után döbbensz rá arra, hogy a barátod emberkerülő, és - mint a legtöbb férfi - szereti magában rendezni a lelki zűrjeit...
válasza:Én sem megyek át a piroson és mindig veszek kosarat, ettől még nem vagyok beteg... érdekes is lenne ha egy négysávos úton rohangálok a piroson egy babakocsival :S
Szerintem nem depressziós, hanem szorong, keressen fel egy pszichológust. Emellett valószínűleg antiszociális is, de ez csak akkor igaz, ha a megismerkedésetekkor is ilyen volt.
válasza:"Soha nem megy át a piros lámpán, megvárja míg zöld lesz.
A boltban mindig vesz kosarat."
Jesszus! Én is így csinálom! Kezdek aggódni! :D
Ahogy előttem is írták, valószínűleg antiszociális, zavarban van, ha emberekkel kell kommunikálnia.
Én is ilyesféle vagyok, szerencsére a férjem imád beszélgetni, úgyhogy mindig viszi a társalgást.
válasza:Engem ezek a jelek (érzésekről nehezen beszél, nem szívesen kommunikál idegenekkel, szabályokhoz ragaszkodó...) inkább az autista spektrum enyhébb felére / Asperger-re emlékeztetnek. Ha együtt tud vele élni, akkor nem hiszem hogy ez komoly probléma, de ha őt is zavarja akkor érdemes vele foglalkozni (pszichológus lehet hogy tud tippeket adni).
Egyébként én is ilyesmi vagyok, engem kicsit zavar. Néha próbálom tudatosan fejleszteni magam, például
odamenni random emberekhez megkérdezni valamit (idő/útirány); felhívni a tudakozót; ha úgy éreztem hogy túlságosan "rácuppantam" valami szokásra (pl. minden nap percre pontosan ugyanakkor evés), akkor rávenni magam hogy kihagyjam ...
Egyébként a Wikipedian egész hosszan írnak az Asperger-ről: [link]
válasza:Ezek nem mentális problémákra utalnak, talán lelki problémákra igen, de mentálisra nem.
Gondolom, ő már olyan nagyon nem fog megváltozni. Esetleg elmehet pszichológushoz, pszichiáterhez, hátha segít valamit, javulhat a helyzet valamennyit, de ha neki ilyen az alapjelleme, ilyen szorongós, akkor teljes fordulatra a viselkedésében nincs sok esély.
Te tudod, hogy ilyen emberrel akarsz-e együtt élni, vagy nem.
Köszönöm, egyébként az úton szaladgálós válaszoktól mosolyogtam :)
Nem hiszem, hogy bármilyen szindrómája lenne és az apróbb kellemetlenségeket leszámítva remekül elvagyok mellette.
Például nincs veszekedés, mivel a problémák maguktól megoldódnak, mivel nem beszéljük meg őket. :((((
Azonban egy gyermek több lazaságot és improvizációt igényel, mivel nem nagyon lehet kiszámítani egy pici babát.
Azt hiszem ez is megviselné. :(
válasza:Az én párom is elég zárkózott,érzelmileg nehezen nyílik meg,nehezen kommunikál idegenekkel és nehezen barátkozik,vagy fogad bárkit a bizalmába,szeret otthon ülni,emellett iszonyúan gátlásos és merev...ő ilyen.Én így ismertem meg és így fogadtam el,segítettem neki nyitni a külvilág és mások felé,éreztettem vele,hogy igenis értékes és szeretre méltó ember.Neki ez hatalmas dopping volt.
Egyébként gyanítom,hogy a párod múltjában,családi hátterében és gyerekkorában vannak érdekes dolgok,nem bántásként,de nekem nagyon úgy tűnik.Ismerős a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!