Ki osztott meg egy szobát egy vagy két testvérével? Mekkora volt a szoba? Ez milyen hatással volt rátok? Ha lenne gyereketek őt is a testvérével egy szobába tennétek?

Gyerekkoromban a szüleim lakása csak 2 szobás volt...

Egyik szobában (kb. 20nm) a szüleim aludtak egy kihúzható kanapén, ez volt a nappali is. A másik szobában (kb. 20nm) a bátyám és én laktunk, amúgy 5 év korkülönbség van köztünk.

Én rettenetesen szerettem volna külön szobát, de nem volt rá lehetőség, mindig arról álmodoztam, hogy ha legalább egy kamrányi kisszobám lehetne, milyen jó lenne... :-[

Amikor nagyobb lettem (15-16 éves), akkor egy szép napon fogtam magam és a szekrényeket keresztbe fordítottam a szoba közepén, ezzel remekül leválasztottam magamnak a szoba egyik felét! Külön kis kuckóm lett, amit én rendeztem be magamnak (benne volt a heverőm, íróasztalom, 3 szék). A kis kuckóm bejáratát egy textil függönnyel zártam le... Polcokat szereltem a heverőm fölé, ide tettem a saját könyveimet, akváriumomat, díszeimet.

Igazából a szüleim többször elcserélhették volna a lakást nagyobbra, de végül mindig meggondolták magukat.

Na, amikor én férjhez mentem és gyerekeink lettek, fontosnak tartottam, hogy biztosítsuk a gyerekeknek a külön szobákat! 4-5 évesek voltak, amikor egy 4 szobás lakást sikerült szerezni.

Mondjuk, még utána hosszú évekig ők ragaszkodtak ahhoz, hogy együtt, közös szobában akarnak lakni, remekül kijönnek egymással, annak ellenére, hogy különneműek.

Kb. 16-17 éves korukban lett igényük rá, hogy külön szobáikba aludjanak, de napközben most is a "közös" szobában (fiam szobája) vannak, ott tanulnak, TV-znek, beszélgetnek, pedig a lányomnak is van külön TV-je, DVD-lejátszója. :D

Szóval, nálunk a gyerekek döntöttek, hogyan szeretnének lakni, mi megteremtettük a lehetőséget, hogy legyen külön szobájuk, ha erre lenne igényük.

Örülök neki, hogy a gyerekeim nem idegenedtek el egymástól, sőt egyikük sem zárkózik soha a szobájába, mindig nyitva vannak az ajtajaik (ők szeretnék ezt így, nem mi követeljük meg).

Éppen most 2 perce együtt keresgéltek DVD-filmet, mit nézzenek meg, mert a TV műsor nem érdekli őket! :DDDD

Most ezt nézik együtt a fiam szobájában...

(18 éves fiú és 19 éves lány)

Mi öten voltunk másfél szobában, a kis szobát függönnyel választották le a szüleim, ott volt a nagymamám. Rémes volt az egész gyerekkorom, gyűlöltem, egy pici magánszférám sem volt.

Most 25 vagyok, van egy másfél éves lányom, külön szobája van.

Igen, én alig vártam, hogy elköltözzek. A mai napig bennem van az, hogy szeretnék külön szobát. Pedig már nem lesz, hiszen a párommal van közös hálószobánk.

Mindezektől eltekintve nagyon jó a kapcsolatom a családommal, nem ők tehetnek róla.