Szerintetek komolyan én vagyok a gonosz? Normális lenne, hogy egy pár hetes babát napi szinten elvigyen a dédnagyanyja órákra?
Első babánkat várjuk a férjemmel, július közepe táján érkezik. Mindenki nagyon várja már, mindkettőnk családjában első unoka/dédunoka. Én nagyon örülök, hogy ennyire szeretettel várják a kislányunkat, de szerintem amit az anyai nagymamám (tehát a lányom dédnagymamája) művel, az sok.
Most, hogy már közeleg a szülés, egyre gyakrabban mondogatja, hogy majd ő elviszi magához a kislányt, én pihenjek csak, majd nála lehet egész délután stb. Sokáig nem foglalkoztam az ilyen megjegyzéseivel, de már minden alkalommal elsüti, mikor találkozunk. Mivel tudok itthonról dolgozni minimális szinten, úgy van megbeszélve a munkahelyemen, hogy a szülés után pár héttel már kicsit dolgozgatok majd (kb. fél-egy óra naponta), addig természetesen az apja foglalkozna a gyerekkel.
A nagymamám ma rákérdezett, hogy mikortól dolgozok majd, mert ő elviszi ám egész délutánra a gyereket, hogy én tudjak melózni. Mondtam neki, hogy nem szükséges, mert egyrészt napi max. egy óráról van szó, másrészt, itt az apukája (heti 2x 24 órában dolgozik, tehát 5 napot itthon van, ezeken a napokon ő is csak 1-2 órát foglalkozik mellékes munkával). Erre nekem ugrott, hogy ne vegyem el a kedvét, mert ő már évek óta a dédunokát várja. Mondtam neki, hogy én ezt értem, jöhet felőlem bármikor dédunokázni (10 percre lakik kb.), de nem kell elvinni. Erre az volt a válasz, hogy de ő dicsekedni akar vele... ezt inkább nem is méltattam válaszra.
Megmondtam neki egy az egyben, hogy nem, pár hetes gyereket nem kell cincálni sehová, amúgy is szopik még 3 óránként körülbelül (erre jött azzal, hogy nem is biztos, hogy tudok majd szoptatni...), és nem neki szülök, hanem magunknak. Jöhet dédunokázni, el is viheti sétálni a környéken akár, én nem vagyok ellene, de semmi szükség rá, hogy fél napokra nála legyen a baba, főleg nem addig, amíg még ilyen picike. Nem mondott már erre semmit, de láttam rajta, hogy iszonyúan megsértődött.
Én tényleg nem tiltani akarom, tőlem jöhet naponta, tologathatja majd a babakocsiban itt a környéken, hogy tudjon "dicsekedni", de ne akarjon már elvinni magához több órára egy ekkora babát. Szerintetek én lihegem túl és hagynom kéne, hogy fél napokra elvigye a pár hetes gyerekemet, vagy tényleg ő akar túl sokat?
Fogsz te még könyörögni a lábainál, hogy vigye el egy kicsit...
Amúgy nem, ekkora csecsemőt egyáltalán nem szokás hurcibálni állandóan csak hát te is olyan vagy mint az emberek 90%-a, fűrésszel akarod megoldani a dolgokat ész helyett....
Akkor mondom még egyszer az első kedvéért: nem az a baj, hogy gyakran akarja látni, felőlem jöhet bármikor. Nekem az a bajom, hogy ő erőszakosan úgy akarja ezt kivitelezni, hogy elviszi fél napra, én még véletlenül se legyek ott. Egyrészt ezt egy anyatejes babával nem is lehet nyilván, másrészt, ekkora korában nem is normális dolog szerintem.
Hogy fogok még könyörögni, hogy vigye el... kétlem, a két nagymamája is örömmel vigyáz rá bármikor (ha elég nagy lesz már ehhez természetesen), már most ajánlkozik mindkettő, hogy bármikor szóljunk, ha kell a felügyelet :) De mondom még egyszer, a dédnagymamával sem az a bajom, hogy vigyázna rá, hanem hogy erőszakoskodik, hogy ő a pár hetes babát elviszi.
Azt nem egészen értem, hogy miért mondod, hogy ész helyett "fűrésszel" akarom megoldani a problémát, én normálisan elmondtam neki az álláspontomat, nem estem neki. Hogy ő megsértődött, mert nem úgy lesz, ahogy elképzelte, az más téma.
A dédnagymama valószínűleg azt hiszi, hogy ő már annyira idős és tapasztalt, hogy az ő akaratát mások nem vonhatják kétségbe.
Szerintem ne törődj azzal, hogy megsértődött, a gyerek érdekei számodra fontosabbak kell legyenek.
Majd megbékél, vagy ha nem, hát nem, de akkor sem "rendelkezhet" a te gyerekeddel.
Azt te nem tudhatod, hogy az élet mit fog hozni.
Nem, te sértően és kioktatóan mondtad el neki. Meg lehet ezt másképpen, emberien és megértően is fogalmazni.
Először is még nincs meg a gyerek, ergo minden gyerekkel kapcsolatos téma szerintem felesleges. Mosolyogni kell, majd megbeszéljük nagymama, ha meg már konkrétan meg is van a gyerek akkor is el lehet neki magyarázni, hogy ti nagyon féltitek, az első gyereketek, jöhet, szívesen látjátok, kicsit nőjön még a gyerek és utána nyugodtan viheti.
Nem, hogy én nem magának szülök meg ilyen..., az öregek gyakran makacsok és házsártosak de megfelelő kommunikációval, megfelelő hangnemben le lehet őket csitítani. Ha nem, akkor lehet határozottabbnak lenni, de nem elsőre kioktatni csak mert túlbuzgó.
SOkat akar, de ha nagyobb lesz a baba, ti fogtok ürülni, hogy van kire rábízni. Ő meg azért már nevelt fel gyereket, pl. a te anyukád, nagymamád.
Inkább mondjatok egy imát, hogy van kire számítani!
10-es: nem, nem voltam sértő és kioktató, nem így mondtam neki, ahogy leírtam, itt csak a lényeget szedtem össze. Azt mondtam neki, hogy mama, itt lesz az apja is, nem szükséges elvinni, meg tudjuk oldani a felügyeletet, de nem is tudnád ennyi időre elvinni, mert 3 óránként szopik. Erre jött az, hogy nem is biztos, hogy tudok majd szoptatni, és én ne vegyem el a kedvét, mert ő már évek óta várja és vinni akarja, hogy dicsekedhessen. Én ehhez annyit tettem hozzá, hogy nem akarom elvenni a kedvét, jöhet bármikor, tologathatja is a környéken a babakocsival, de nem kell ennyi időre elvinni magához még, majd ha nagyobb lesz, viheti. Azt nem vágtam oda, hogy nem neki szülök, csak magamban tettem hozzá, ez valóban nem volt egyértelmű.
Egyébként én is azon a véleményen vagyok, hogy ezen előre fölösleges témázni, de nem tudom kikerülni, mert nyaggat vele. Ráadásul sajnos olyan típus, hogy ha nincs időben leállítva finoman, rátelepszik az emberre, konkrétan képes lenne reggel 6-kor itt toporogni az ajtóban, hogy jött a babáért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!