Hogyan tudnék kulturáltan annak véget vetni, hogy a sógornőm lehülyézzen egyre többet?

Mesélek egy sztorit. Nagyapám pont ilyen volt, mint ez a nő. Borzasztó ember volt, de tökéletesnek tartotta magát, mindenki félt tőle, nem mert senki ellent mondani neki stb., még a saját gyerekei is rettegtek tőle. 19 éves voltam, amikor egyszer istentelenül felidegesített egy hasonló beszólással, és iszonyatos módon elborult az agyam (persze ez csak az utolsó csepp volt a pohárban, előtte is rendszeresen sértegetett). Kb. 5 percen keresztül ordítottam az arcába, hogy mit képzel magáról, és hogy mennyire utálja őt mindenki. Nem, nem volt kulturált dolog tényleg, viszont nem tehettem róla, pillanatnyi elmezavar volt. Viszont utána tudod ki volt az az egyetlen ember a családból, akit emberként kezelt és akinek soha többet nem szólt be, sőt akivel utána még kedves (!) is volt (soha senkivel nem volt kedves előtte)? Én voltam az. Az ilyen emberek furcsán viselkednek, csak addig uralkodnak fölötted, amíg érzik, hogy félsz tőlük.

29/l

Persze, hogy nem akart senki sem megsérteni :) Szerintem a legdurvább dolog a világon, hogy a túl jó emberek (majdnem) mindig úgy járnak mint Te. Kell egy kis önzés is, különben becsavarodsz. Nekem a párom olyan, mint te, de néha rá kell szólni, hogy ne legyen már olyan jólelkű, meg ne foglalkozzon annyira másokkal... nem akarom, hogy a sok hülye miatt kikészüljön. Szerintem a pszichiátria tele van túl jó emberekkel, akik hagyták magukat, hogy a nagyképű hülyék kikészítsék őket. Jónak és empatikusnak születni szerintem az egyik legnehezebb dolog és legnagyobb "teher" a világon.

29/l

Elnézést, nem olvastam végig minden kommentet. Annyit szeretnék írni:

Szerintem, ha egy ember elégedett az életével, akkor nem azt lesi, hogy árthat és tehet keresztbe a másiknak, és ha őt bántják, akkor egyszerűen lepereg róla.

Aki elégedett az életével, az boldog, mások nem találnak rajta ,,fogást".

Az a nő biztos, hogy nem elégedett az életével, hiába van pénze, családja, munkája, valami akkor is hiányzik az életéből, különben nem bántana másokat. Ez a mások bántása neki örömet okoz, ezzel pótolja a hiányt. A kérdezőnek kell rájönnie/tudnia, hogy mi a nő gyengéje és ott ,,támadni".

A kérdező sem elégedett, mert ha az lenne, nem érdekelné, hogy más mit gondol róla. Ha tényleg elégedett lenne azzal, hogy van munkája, még ha a fizetése nem is magas, feleség és gyereke is van, diplomája, akkor egyszerűen leperegne róla az egész. Nem kell hagyni, hogy lehülyézzenek, de nem is kell ennyire magunkra venni. Azért veszi ilyen komolyan a kérdező amit mond neki az a nő, mert valahol úgy érzi, igaza van.

Pedig amit a kérdező eddig elért, azok nem szégyellnivaló dolgok. Szerintem csak egy kis önbizalomra van szüksége. Ha magában rendbe teszi a dolgokat és megtalálja a nő gyenge pontját, akkor egyrészt nem fogja érdekelni a lehülyézés, másrészt olyat vissza tud majd szólni annak a libának, hogy majd csak pislog és békén fogja hagyni.

Szia!

Szeretnék elmesélni Neked egy történetet!Egyszer egy fiatal lány úgy érezte,megtalálta Élete párját.Olyannyira,hogy összeköltözött Vele,és a közös jövőjüket tervezték.Mindenki elfogadta a családból,és szerették,kivéve egy valakit,aki mindig éreztette Vele,hogy ő több annál,mintsem szóba álljon a lánnyal.Folyton a lány cuccait,kinézetét,és mondatait elemezgették a bandájával,és a lány háta mögött elhangzott egy-két idióta jelző is.Ha a lány szólt a sógornőhöz,a sógornő folyton kioktatta,és nyíltan,mások előtt is totál hülyének nézte.Pofán nevette,grimaszokat vágott.

Egy idő után a sógornőnek nem tetszett-mivel náluk lakot a lány-,a másik hogyan mos,vasal,főz ebédet.ha valamit kiteregetett,biztos,hogy tíz centivel arrébb tette.Ha valamit mondott,az hülyeség volt.

A lány sokáig csendben volt,és meghunyászkodott.Alapvetően szerény volt,és bátortalan.

Egy szép napon aztán felgyülemlett benne pár évnyi feszültség,és elküldte a sógornőjét a jó qva anyjába,majd nyíltan megalázta.Természetesen ezért is ő volt a gonosz.Valami azonban akkor és ott megváltozott.Tudod mi?

Azóta a sógornője hangosan és előre köszön.A lány azóta sem bánta meg,hogy akkor és ott kikelt magából,mert megérte.Ha pedig a sógornő sunyiskodik,a lány megtalálja a módját,hogy visszavágjon.

Ez kellett hozzá,hogy megtanuljam megvédeni magam,és kiálljak magamért,még ha másoknak nem is tetszik.

Jo sok valaszt kaptal, remelem hasznos volt mindegyik szamodra.

Csak szimplan onbizalom hianyod van, nem tudom, hogy kiskorodban milyenek voltak a szuleid veled. Vagy miert van obizalom hianyod? Szerintem erositsd az onbizalmadat, a neten is van segitseg ehhez.

Semmi masra nincs szukseged!