Ti mit tennétek az én helyemben?

Nos szerintem is beszéljetek, ha igazán akarod. Mi 3 évig távkapcsolatban éltünk, akkor voltam 18. Hétvégén találkoztunk csak és mire jött mindig bizonytalan voltam, de ő mindig ott volt és beszéltünk róla amikor csak kellett!

Azóta 5 éve együtt élünk, immár 8éve együtt vagyunk.

De persze mindig vannak apró problémák vagy bizonytalanságok, a kommunikáció a lényeg!

Majd írd meg mi lett!

De ha csajozik stb akkor tipli...

jaj ha bizonytalan a kis fiúka, akkor nyissa ki a pici száját és kommunikáljon hogy mi baja van, nem másokhoz rohangáljon megbeszélni a dolgokat! itt kezdődne az, hogy én harcoljak, na de ha ő inkább idegenekhez rohangál, akkor rajta, menjen, én nem futnék utána.

az van, hogy biztos megcsapta a punciszag, ami érthető, csak akkor legyen töke, és mondja, hogy "én most megdöntenék húsz nőt" nem ez a "idő kell" " nem kell kapcs, de azért hívogatlak, meg azért szombaton gyere szexelni" ...

Én is ilyen voltam, magamban tartottam, de azt jobban fájt volna ha a másik elmegy, ezért beszélni kezdtem. Most már nem gond;)

13:19-es voltam

voltam ilyen helyzetben, 30 évesen, házason, gyerekkel, mágikus 7 évnél megcsalás szerűséggel (emailezgettek smseztek pár hónapig)...

összeomlottam, elment, meggondolta magát,leültünk, megpróbáltuk újra, most sokat teszünk egymásért, a házasságunkért, nehéz kilábalni a bizalmi válságból és hogy nem tudni, megszokásból választ vagy mert tényleg szeret stb.

De ha nem lettem volna házas és nem lenne gyerek, és ennyi idős lennék mint Te, szerintem véget vetettem volna ennek (ill lehet, hogy ő se jött volna vissza.)

Nincs mit nyújtson Neked innentől ez a kapcsolat a saját fantáziádon túl, keress olyat, aki a tenyerén hordoz, akinek nem kérdés, hogy Te vagy a legfontosabb és aki nem bizonytalanodik el, ha Rólad van szó, mert lehetnek minden kapcsolatban bajok, zűrök de abban 100% biztos kell legyen, hogy akar Téged. És ez nem romantikus illúzió, egyszerűen csak a fontossági sora elején vagy a gondokkal együtt is.

Vel(lunk)em is ez van, meg a kor is stimmel. Kicsit olyan se nelkuled, se veled kapcsolat.

Nalunk volt amugy minden: szakitas, szuneltetes, egy masik csajjal valo smarolas. Ujra egyutt vagyunk immaron egy eve,viszont en erzem, hogy nem jo(O is).Oszinten szolva megbantam, hogy visszaengedtem, nem kellett volna. Mar majdnem tulleptem rajta, amikor talalkozot szervezett es en elmentem ra...

Viszont nem tudunk szakitani, legalabbis en nem, keptelen vagyok(elso kapcsolat, sok szep emlek stb). Ugy, hogy nem tudom, ugyan ebben a helyzetben vagyok, de tanacsot nem igen tudok adni. Viszont, javaslom, ha esetleg vege lesz valahogy, ne engedd vissza.