Szülők! Mit tennétek, ha a 15 éves lányotok begyógyszerezné magát, mire hazajössz a szülőiértekezletről? Természetesen miután kórházba került

Rosszul állt és félt, h mit fogsz reagálni? Gondolom ez miatt volt ez. Ez nem normális, orvosnak látnia kell, mivel eléggé depis tünetek, amit gondolom nem vettél észre.

Én is ilyen voltam, anyám elment szülői, én addig megszöktem, mert bukásra álltam vagy 4 tantárgyból, olyan jó iskolás voltam, meg attól féltem, h agyonvernek. De végül is azért gyilkoltak majdnem le, mert megszöktem, nem a suli miatt... azért utána kaptam.. :D persze utána megbuktam, mivel reménytelen voltam. Azóta érettségi, szakma, és nyelvvizsga a kezemben, szóval megjött az eszem. Most 22 éves fejjel belegondolok, és ha vissza tudnék menni az időben, úgy elpofoznám magam, h kiesne az összes fogam.

Elég gázos (most jobb szó, ami nem igényel cenzúrát, nem jutott eszembe) hogy egyesek milyen lenézően állnak hozzá az ilyen problémákkal küszködő kamaszokhoz. Lehet, hogy tizenöt évesen tényleg nem lenne oka gyógyszereznie/vagdosnia magát, de valamiért mégis megteszi, és erre nem szabad legyinteni! Még, ha egy kis matek kettes miatt is csinálja az egészet, nem szabad azt mondani, hogy ez csak tini-hiszti, mert egy olyan kamasz, aki nem küzd komoly gondokkal "odabent", az nem vagdossa magát. Úgyhogy kérlek figyeljetek oda a gyerekeitekre, mert a sebek nem játékok, bármi is legyen a kiváltó okuk... Ugyanez igaz a gyógyszerezésre is, természetesen.

Na, de, hogy mit tennék? Valószínűleg alaposan elbeszélgetnék vele, és megpróbálnám rávenni, hogy forduljunk szakemberhez. Biztosítanám afelől, hogy bármi gondja is akad, elmondhatja nekem, megbízhat bennem, és ne tartson magában semmit, soha. Mindenképpen a saját igényei szerint próbálnám meg segíteni őt, mert így a legeredményesebb a dolog. Ha nem fordulna elő ilyen többször, akkor nem vetném föl én a témát (ha ő akar beszélni róla, akkor természetesen beszélgethetünk) de ha másodszor is megtörténik a dolog, akkor pszichológus. Mindenképpen, kérdés nélkül. A biztonsága a legfontosabb!

Mint szülő legelőször is mélyen magamba szállnék, hogy mindez ellen miért nem léptem időben. Hogy nem vettem észre a jeleket, ami idáig vezetett?

Aztán életem első nagy átszállóját lekeverném neki, hogy helyrebillenjen az agya, amivel ilyen szamárságokat talált ki. És a hétvégi programjait lemondatnám vele, mert családi nagy-beszélgetés lesz!!!