A gyerekeim kutyát akarnak én viszont nem. Mit tennétek?

szerintem nem kéne önzőnek nevezni a kérdezőt mert kiskoromban nekem is minden vágyam egy kutya volt de ahogy nőttem egyre kevésbé fért bele idő és energia miatt hogy törődjek vele, és ezzel kb a legtöbb felelősséget és gondot a szüleimre hárítottam és visszanézve már értem, miért nem akartak nekem kutyát venni először

szóval ha te nem szeretnéd, szerintem nem kéne erőltetni, hogy együttélj valamivel ami neked nem fér bele

15L

Vinnék nekik kutyát.

Még akkor is, ha később fájdalmas lesz elveszteni. Megtanulnak szeretni, gondoskodni valakiről, megismerik az elvesztés fájdalmát. Így segítesz nekik felkészülni az életre.

Megtudlak egyébként érteni!! Macska bolond vagyok, szinte én is belepusztulok, ha valami baj éri kis kedvencemet.

Nem tudod megvédeni őket (magadat sem) a fájdalmaktól.

Azért nem szeretni, mert esetleg később fájdalommal jár, elvesztegetett idő, elpocsékolt érzelmek.

Vidd azt a kutyát nekik!!

Most nagyon durvan fogok fogalmazni, de ezzel az erovel gyereket vallalni is folosleges volt mert bizony ok is megfognak halni egyszer.

A kerdesedbol arra gondoltam, hogy te nem szereted az allatokat ez jelenti a problemat, de tovabb olvasva szerintem nagy butasag amiatt nem vallani egy allatot mert majd meghal.

Ha mindenki igy gondolkodna, eleg nagy bajban lenne a vilag.

Pedig ez önzőség.

Megfosztanád a gyerekeidet attől az ézéstől, a it te 7szer beválllaltál..7 kisállat elvesztese után sokalltál be, tehát 6szor vesztettél el állatot, amikor meg mindig űgy érezted megéri bevállalni, mert akkora öröm egy kutyus, vagy egy cicus.

Naph ettől az örömtől fosztod meg a gyerekeidet.

Sajnos egy allat kevesebb ideig él általaban, mint egy ember, benne van a pakliban. Fejben kell eldönteni, és szembenezni ezzel. Tudod hogy nem lesz veled mindig, akkor nem fáj annyira( nekem felnőttként már kevésbé fájt, mert már el tudtam fogadni, gyerekkent azt hittem a cicám örökre velem lesz, és egy kedves szomszéd légpuskája ezt az elgondolásomat ellőtte..sző szerint.. Pedig még minimum 5-6évet velem lehetett volna)

Én hoznék állatot, kisebb termetűt, azok szívősabbak, tovább élnek

A kutya nagy felelősség. Át kell gondolni,hogy ezt fel tudja e vállalni a család. Nem lesz a gyerekeknek semmi baja, ha nem lesz kutyájuk gyerekkorban.

Hány olyan családról tudok, ahol a gyerekek unszolására lett kutya, aztán anyukára maradt a gondozása, vagy éppen el kellett adni, ajándékozni, mert nem tudták megoldani a gondozását.

A szomszédunkban úgy vettek kutyát a 4 gyerek mellé, hogy hétvégente szinte soha nincsenek itthon. Szegény kutya ilyenkor szinte nonstop ugat.

Az anyagi oldaláról is oldalakat lehetne írni.

Szóval ez egy hatalmas döntés.

Én pl.nem veszek a gyerekeimnek kutyát. Nekünk 12 éves koromtól volt kutyánk. Imádtam, de lemaradtam miatta egy csomó dologról.

A második kutyánkra a gatyánk ráment, annyi baj érte, az orvos meg rohadt drága. Persze sok pluszt adtak a kutyák, de meg is tanítottak arra, hogy mivel jár a kutyatartás.

Szóval, kedves kérdező, ha te nem akarsz, ne vegyél, mert valószínüleg a te gondod lesz az eltartása és gondozása.

Nagyon őszintén kérdezem, mi a gond a válaszommal?

12-es voltam.

Nem a 0% zavar, hanem az esetleges hülye (?) felfogásom?

Szerintem ne legyen.

Nézd, ez az élet rendje, ami megszuletik az meg is hal.Nem tudom a te kutyáid balesetben vagy betegségben vagy miben vesztetted el.Ha mar oregek voltak es el kellett altatni, az is eleg, én megértem.Fajdalmas dolog ez , mert nagyon hozzá tud noni au emberhez, én is tudom, nekem is van kutyám.Mégis azt mondom ne legyen.

Nem írtad, hány évesek a gyerekeid, mennyire feleloségteljesek, meg rendszeretoek, de én meg egy olyan gyerekkel se talalkoztam, aki valoban foglalkozott volna a nagy nehezen kikonyorgott kutyájával.Persze az elején megy a "kutyázás" meg mutogatás a baratoknak, de pár hét után kifújt.Ettol meg lehetnek olyan gyerekek, akik foglalkoznak vele, csak én nem lattam egyet se.Te ismered jobban oket.

En a helyedben nagyon meggondolnam van e keret meg elegendo ido egy kutyára.Szerintem ezek fontosabb kérdések.

Ez morbid, de ennyi erővel minek vállaltál gyereket, egyszer úgyis meghalnak..

Nézd, én fél éves voltam mikor hazavittük az első kutyánkat, és 15 éves voltam, mikor el kellett altatni mert már nagyon öreg és beteg volt. Nagyon fájt elveszíteni, vele nőttem fel, nem emlékeztem milyen nélküle. Most van 3 másik kutyánk, egyikük direkt ugyanolyan fajtájú és ugyanolyan színű mint az öreg kutyusunk akit most olyan 4-5 éve hogy elaltattunk. Persze, egy darabig fájt az elvesztése, de ma már szimplán szeretettel gondolunk rá, és örülünk, hogy szép hosszú élete volt velünk, főleg öregkorára, mikor kertesházba költöztünk, és imádott kint ücsörögni. Boldoggá tett minket, mi pedig őt.

Egy kutya nagyon sok örömet okoz az embernek. Igen, kevesebb ideig él mint mi... Viszont szerintem a gyerekeknek is "jót tesz" ha idejében találkoznak a halál jelenségével. Meg kell érteniük előbb-utóbb, sajnos az élet része, nem tudod őket örökre megkímélni ettől.

Én mindenképpen megengedném nekik a kutyát, ha csak ennyi szól ellene.

Amúgy hogy sikerült 23 év alatt 7 kutya? :/