A barátnőm szakított velem 2 és fél év után, azzal hogy ő már nem szerelmes belém, de viszont nagyon szeret. Sokan azt mondták még ez egy nyitott könyv csak idő kell. Hogy tudnám visszaszerezni? Főleg olyanok írjanak akik jártak ilyen cipőben.

Ha szorítottátok egymást, akkor nehéz az elválás.

De ezekszerint jó kapcsolatotok volt, tehát a szakításnak semmi értelme.

Szerintem a lelke mélyén ez csak egy kis hiszti, hogy megnézze, fogsz-e hiányozni neki ezekután, ill. neked is hiányzik-e majd ő.

Tudom, mert én is szakítottam egyszer a barátommal 2 év után, majd este vagy másnap már én kerestem őt, hogy fogadjon vissza :D vicces volt :D akkor meg már ő nem akart visszafogadni sértődöttségből.

1 hét telt el, aztán újra összejöttünk.

Egy a fontos! Ne keresd! Akkor majd el kezd aggódni, hogy talán nem is hiányzik neked, és ő fog utánad mászni vissza, mint egy kiskutya.

Ha viszont keresni fogod, akkor élvezi majd, és kéretni fogja magát és elutasít.

Tehát, ne keresd :) Esetleg 2-3 hét után ráírsz, de hidd el, hamarabb fog ő jelentkezni és bocsánatot kérni :)

22L

Szünet, ez jót fog tenni. Ne vedd lezárásnak, mert nem az. Leülepszenek a dolgok, letisztulnak, átértékelődnek. Nagyon gyakori, hogy csak utólag tudjuk meg valamiről, milyen jó volt.. Többet nem lehet távolból-pársorból, de egy biztos: neked meg kell várnod, hogy ő jelentkezzen. Addig sok zene, olvasás ajánlható

[link]

Nem akarok én lenni itt a pesszimista, de nekem is volt ilyen kapcsolatom ("időre van szükségem") és az lett a vége, hogy minden erőfeszítésem ellenére a leányzó más pasik társaságát kezdte keresni és mással jött össze, majd utána megint mással, megint mással és így tovább. Pedig a szakítás előtt még nekem is ecsetelte, hogy milyen jó lesz együtt lakni, hiányzom neki ha nem vagyok vele... stb. Természetesen nem lehet általánosítani, de jellemzően, ha egy fél szakít, akkor ott vége a kapcsolatnak, a szép szavak pedig csak önmaguk megnyugtatására szolgálnak. Az csak az amerikai filmekben van, hogy hirtelen rádöbben, milyen rossz is a másik nélkül és rohan vissza hozzá a hiány miatti fájdalma végett.

A szerelem átlag 2-2,5 évig tart, ez biológiai, több kutatás is rámutatott erre. Valakiknél tovább, sokaknál átveszi a helyét a megszokás, a ragaszkodás, a másik tisztelete és megbecsülése, egymás életének részévé válnak. Megint mások, főleg ilyen fiatalon úgy érzik, hogy már nem nyújt újat a kapcsolat, kezdenek egy újat, hogy ugyanazt érezzék, amit az elején.

Én is amondó vagyok hogy most ne keressétek egymást, vedd úgy hogy ez tényleg a kapcsolat vége és kezdj továbblépni. Ne ugorj bele másik kapcsolatba, egyszerűen kezdj alkalmazkodni ahhoz hogy ő már nincs az életedben, foglald le magad barátokkal, munkával, hobbival.

Ha most elkezdesz neki könyörögni, üzenetekkel, hívásokkal bombázod, virágot küldesz a házához, stb., akkor azt a maradék esélyt is elveszíted ami még van. Ha egy nő azt látja hogy a férfi kétségbeesetten küzd érte és lemegy kutyába, akkor elveszíti iránta a maradék tiszteletet is. Ha viszont azt látja hogy boldogulsz nélküle is és nem omlottál össze, akkor TALÁN megkérdőjelezi a szakítás okát. Arra készülj fel hogy ennek az esélye nagyon kevés, tehát inkább fokozatosan függetlenítsd magad a régi érzésektől.

Valoszinuleg van egy harmadik a dologban. Ezeket a dumakat, amiket a csajok nyomnak szakitaskor, nem kell komolyan venni.

Megsem mondhatja azt hogy unlak mar, jobbra vagyom.

Fájni fog, de szerintem is a hatosnak van igaza. Ha nem szerelmes, akkor ennek itt a vége. Persze, hogy sírt ő is, nehéz elengedni valakit, akit szeret, de ezek szerint nem szerelemmel. Ne erőltesd vele a találkozást, mert csak nehezebb lesz.

Miután idősebb vagyok nálad, meg már átéltem én is egy nehéz szakítást, meg barátnőim is, meg láttam néhány sztorit, azt gondolom, hogy nincs értelme hajtanod, inkább a jövőre koncentrálj.

Ő nem most van a mélyponton, hanem előtted volt ott, egy rossz kapcsolat miatt. Gondolom alaposan lerombolta az illető ex az önbizalmát, ha még pszichológushoz is járt. Aztán jöttél te, mellette voltál, segítettél neki, melletted megerősödött, támaszt nyújtottál neki, amikor egyedül érezte magát, meg örült, hogy van valaki, akivel lehet közös jövőt tervezni. Biztosan nagyon hálás ezekért a dolgokért, ezért is mondta, hogy nagyon szeret. DE!!! Téged, mint barátot, mint támaszt szeret, és nem mint férfit. Gondolom mostanra kellően megerősödött, kicsit megtalálta önmagát, és kezdi felismerni, hogy milyen férfi illik hozzá, vagy milyenre vágyik. És ez sajnos nem te vagy.

Fiatal vagy még, próbálj túllépni rajta, hidd el, ami nem működik, nem kell erőltetni. Tudom, hogy ez nem vigasztal, 21 évesen én is azt gondoltam, hogy az akkori barátom lesz életem párja. Eléggé megrázott, mikor dobott, de úgy gondolom, a lehető legjobb volt, hogy így történt, mert nem ő lett volna az igazi. Azóta férjem van, és két szép gyerekem.

30N