A párom mások előtt bunkózik, kettesben viszont nagyon aranyos. Hogy változtathatnék?

Nekem is volt ilyen barátom. Komoly kapcsolat volt, nagyon szerettük egymást, a mai napig jóban vagyunk egyébként és tisztelem, mint embert.

Kenyérre kenhető volt, de mások előtt nagy volt az arca. Nyilván azért hogy megmutassa ki az úr a háznál. Persze ezek csak poénok voltak, önmagukban nem bántóak, viszont egy idő után már soknak érzi az ember. Én alapvetően elfogadtam így (bár nem tudom mi lett volna sok év után ha összeházasodunk..valószínű semmi jó), de aztán véget ért, mert elmúlt a szerelem a részéről.

Én is tovább léptem, új párra leltem, imádjuk egymást. Ő is olyan "nagy az arcom" típus, de velem soha.. Néha persze oltjuk egymást a barátok előtt, mindenki jót nevet ezeken, soha nem sértődünk meg, de ő barátok és család előtt is nagyon gondoskodó és szeretgetős, néha meg is kapja a haveroktól.

És ez sokkal jobb érzés..sokkal. Pont annyira piszkálgatjuk egymást, amennyitől még a többieknek eszébe nem jut megkérdezni, hogy hogy bírjuk elviselni a másikat (vagyis én őt). Mindenki tudja, hogy mennyire szeretjük egymást és egy percig nem kételkednek ha meghallanak minket amint épp szivatjuk a másikat.

Leszoktatni szerintem nem lehet..ő ilyen. Az hogy te ezt elfogadod-e, csak a te dolgod.

Én elfogadtam, de ettől még zavart. Ez hosszútváon szerintem nem vezetett volna jóra.

"hogy ő csak poénkodik" - és nem akarja / képes felfogni, hogy a párjának ez nem esik jól....

És azt se, hogy ezt mások is cikinek érzik, nem poénnak.

Hát ez gáz....

Neked nem kell változnod, miért kéne, ő meg nem nagyon mutat erre hajlandóságot, szóval nem ragaszkodnék hozzá nagyon.

Én egy ilyen alkalommal (sokadik volt, nem egyszer szóltam előtte) édesdeden rámosolyogtam, és közöltem, hogy a barátnője vagyok, és nem a haverja. Értem én a poént, de legyen határa a viselkedésének, mert a következő vicces megjegyzése után kénytelen lesz a haverjait megkérni, hogy szopják le, mert én ugyan nem fogom, ugyanis ha nem kezel a barátnőjeként, akkor én sem fogom őt a pasimként.

Ezzel egy csapásra megoldódott a probléma.

Nem attól kell nagyfiúnak lenni, hogy a haveroknak mit mutatunk. Első pasim volt amúgy, lehettem vagy 17 éves, és majdnem 2 év után buktam ki rá. Lehet erős volt, de megtette a hatását, pláne, hogy a haverok előtt sikerült előadnom a monológomat.