Miert itelik el sokan az orokbeado anyat?

Tudom le leszek pontozva, legyek empatikusabb stb...

Én az alkeszt meg a szegény körülmények között élő, iskolázatlan butát jobban megértem ilyen helyzetben, mint a "normálisat", mert a normálisnak tudnia kellene, hogyha nem akarunk gyereket, akkor védekezünk, a megszakítás nem védekezés, fogamzásgátló nem hat, ha közben tömjük magunkat antibiotikummal, pasit nem terhességgel fogunk, mert lesz, aki elhagy stb. Ha meg besikerült, akkor vállalja fel, hogy lesz, aki elítéli... nem feltétlen az örökbeadás miatt, hanem amiatt, mert annyi esze volt, hogy nem védekezett előtte. Ez alól számomra egyetlen kivétel van: ha megerőszakolták.

Azt meg hadd ne mondjam, milyen dolog, hogy valaki azon van FELHÁBORODVA, hogy a gyerek, akit eldobott magától az örökbeadó, az nem tekint rá jó szívvel. Tök mindegy, mi történt, meg milyen cukimuki a nő, attól az még tény, hogy eldobta magától a gyerekét, és a gyerek előtt óhatatlanul ez lebeg... és teljesen normális, majdhogynem törvényszerű érzés, hogy dühös rá.

Bizony nem.

Barátnőm előbb félárva lett, azután az édesanyja is megbetegedett, jóformán a kórházban élt. És igen, akkor, örökbe adta a legkisebbet, mert a családja csak a két nagyobbról volt hajlandó gondoskodni.

A másik történetem egy negyvenes nő, akinek már elkezdett vacakolni a ciklusa, és mikor kimaradt, nem gondolta, hogy terhes. Amikor meg kiderült, halálra sresszelte a felnőtt lánya, meg a férje és a rokonsága, hogy micsoda szégyen, az ő korában, egy ilyen kis faluban, stb.stb.

Nyílt örökbefogadás volt. Minden érintett szereti és tiszteli érte.

Mindkettőjüktől sima önzés lett volna ragaszkodni a gyerekhez. Ők akkor is képesek voltak szeretni, amikor az nagyon tudott fájni.

Azért ítélik el, mert azt a legkönnyebb.

Nekem vannak örökbefogadott gyerekeim, mi mindig azt mondtuk nekik, ha ez felmerült, hogy nem ismerjük, ezért nem tudhatjuk miért mondott le róluk.

Ennek ellenére 16-19 éves koruk táján valami rendkívül erős, rejtett indultaik voltak a vér szerinti szülők ellen...

Mi tehát nyertünk ezen, a gyerekeink is, de azt gondolom, nagyon nyomós ok vezessen egy anyát iylen lépésre.

És kétségtelen, hogy a többsége nem olyan miatt mond le a gyerekéről.