Albérlet vagy gyűjtés?

és a barátod nem költözhetne oda hozzád és akkor együtt gyűjtenétek? vagy a szüleiddel laksz?

amugy nem önzés,inkább jó h minél hamarabb elkezdesz sporolni a dolgokra.

Ez nehéz ügy.Egyrészt igaz,hogy úgy könnyebb spórolni,ha nem kell költeni semmire,el lehet tenni a jövedelmet.Tanulsz még vagy dolgozol?

Másrészt a világ is más lesz,ha az embernek saját magát kell eltartani.Nem várja otthon kész kaja és sorakoznak a csekkek.Ez már a felnőtté válás igen erős lépcsőfoka.

Összeköltözni a párunkkal pedig egy megint más embert kíván,egy kompromisszum kész embert,aki elviseli a másik hibáit,ami az összeköltözésnél halmozottan "kijöhet".Amig randi van és készülés és nincs egyéb gond,nincs gond közös rezsire vagy ki takarítson vagy mire költsünk a boltban vagy elpakol vagy rumlis a másik,addig más a kapcsolat hangulata.Ha az együttélést is kiállja,akkor lehet már rá házasságot építeni.Szóval ez nehéz dolog,érdemes minden oldalról körüljárni!

velünk ugyanez a helyzet,a barátom pesti én meg veszprémi.

ugyanannyi idősek vagyunk,tehát ugyanakkor érettségizünk majd. én felszeretnék ill fogok menni pestre ,aztán majd albérlet.

ő még nem akar elköltözni otthonról ,ezt meg is értem, és picit fáj h nincs velem de a szerelem áldozatokkal jár.

mi úgy terveztük ,h ő otthon fog lakni pár évig és majd összeköltözünk kb 24 évesen (diploma előtt 1 évvel kb) aztán meg majd munka stb.

szerencsére a szülei támogatnak minket, szal minden rendben lesz.

sztem ez jó megoldás:)

az elején külön,majd együtt.

én pont forditva vagyok,én lakom albérletben,párom otthon (15km-re tőlem)

3 éve együtt vagyunk,egyetem+melo

nem költöztünk még össze,kocsit akart magának,az meg albifizetés mellett nem megy

én ezt megértettem,tudom mennyire imádja azt a kocsit

plussz igy nem kell heti 7 nap azzal foglalkoznom hogy neki legyen tiszta ruha,meleg kaja,egyebek,én elvagyok akármin

de heti 3-4 este nálam alszik,igy annyira hiányunk sincs egymásból

még fél év és kifizeti a kocsit,akkor már sztem összeköltözünk,saját lakást én nem is akarok az országban,másoddiploma után mindketten külföldre akarunk menni,nincs értelme itt lakást venni,mindkettőnk szüleinél bőven elférnénk

először rosszul érintett,mikor közölte,hogy számitsak arra hogy kb 2 évig nem költözik otthonrol bármennyire is szeretne,de aztán beláttam,hogy jobb igy mindkettönknek,rossz lenne nézni hogy sóvárog a hőn áhitott kocsija után

szeretem,vele tervezem leélni az életem...akkor mit számit,hogy 2 évig (már csak fél) nem minden nap,hanem csak heti 3-4 nap vagyunk együtt?

22/L (24/F)

Attól függ. A mai világban mire összehozol annyit, hogy sajátba költözhess legtöbb esetben már elmúlsz vagy 30, addig meg otthon üldögélni a gyerekszobában és randizgatni a pasiddal hát.. Főleg, ha ezt egyedül akarod összehozni, akkor ki tudja meddig tart.

Azt meg nem tudom elképzelni, hogy közösködjek egy lakáson vagy házon valakivel, akivel még nem is laktam együtt. Utána meg majd jön, hogy "ha ezt előre tudtam volna, biztos nem vele veszem meg, jaj most mi lesz." Lehet most jól megvagytok, aztán meg kiderülne, hogy nem is. A lányom is nagy dérrel-dúrral összeköltözött, aztán meg 6 hónap múlva jött haza, hogy ő nem tudja mit evett ezen a hülyén, de együtt élni azt nem lehet vele.

Na meg, otthon vár a tiszta ruha, a kaja, motivációd sincs, hogy minél hamarabb hozd össze a sajátot.

Mi albérletben laktunk jó sokáig és most mégis van egy szép házunk, ha azt néztem volna, hogy majd akkor jövök el anyámtól mikor lesz elég pénz a saját házra, akkor a házasságomnak is az első 12évét ott töltöm. De jó lett volna!