Hogyan vonjam be a férjemet a gyerekeke körüli tennivalókba?

"A pelenka szagától elhányja magát, fürdetni nem meri, mert csúszik. Túl hangosak, túl sokat jönnek-mennek"

Sajnos ez a nemakarás tipikus esete. A pelenkától elhányja magát... érdekes, anyának ilyet nem szabad, mert hát valakinek ugye muszáj pelenkázni. Ez csak férfi kuriózum (de csak egyeseknél, nem akarok általánosítani), hogy azt mondhatja, ő nem bírja a kakiszagot Egy nő ilyet nem mondhat. Tényleg, mi van, ha te sem bírod? Akkor ül a gyerek a szaros pelenkában egész nap? Próbálkozzon csak azzal a szaros pelussal, majd megszokja. Fürdetni nem meri... ja, vagy nem akarja. Nem az, az én férjem is félt az elején, hogy leejti a babát vagy ilyesmi, de erőt vett magán, és egy percig nem csinálta ezt a cirkuszt, hogy ő nem meri, mert pontosan tudta, hogy olyan nincs, hogy nem merjük, hiszen azt a gyereket meg kell fürdetni/fel kell öltöztetni/át kell pelenkázni stb. Te is anya vagy, tudod, hogy csak az elején olyan ijesztő, hamar belejön az ember. Csak ezt ugye akarni is kéne, ami a férjednél teljesen hiányzik.

Túl hangosak, meg túl sokat jönnek-mennek... basszus, hát gyerekek. Ne haragudj, hogy erre így rákérdezek, de minek kellett nektek ennyi gyerek? Nem az, nekem nincs bajom a nagy családdal, ha mindkét szülőt ez teszi boldoggá, akkor nagyon szép dolog. De nekem nagyon az jön le, hogy a férjednek a háta közepére nem kellett 3 gyerek, idegesítik őt, sok neki. Ahogy írod, szabályosan menekül. Valószínűleg ezért van ennyi elfoglaltsága meló előtt és után, hogy minél kevesebbet kelljen otthon lenni. Ne értsd félre, én nem feltételezem, hogy te az akarata ellenére lettél terhes 3x, gondolom megbeszéltétek, hogy jöhet-e még baba, de nagyon úgy fest, hogy inkább csak belement, de nem akarta igazán. Gondolom úgy volt vele, hogy a java úgyis a tied a gyerekekkel járó gondnak... és hát igaza is volt ugye.

Szerintem max azt tudod tenni, hogy apránként próbálsz neki konkrét feladatokat adni a gyerekekkel kapcsolatban, így talán valamennyire rááll a dologra. De az biztos, hogy sose fog szívből, szívesen foglalkozni velük, ez mindig nyűg lesz neki, ami azért elég szomorú :(

Hát ne haragudj, de a férjednek nem való gyerek.

Nálunk hasonló volt a helyzet, tudod milyen rossz felnőni így? Hogy csak az egyik szülő igazán szülő, a másiknak meg nyűg? Lehet sajnos érezni.

A helyedben megint elkésnék, de most nem 15 percet, hanem pár órát. Mindig többet, akkor rá lesz kényszerülve, hogy gondoskodjon a gyerekekről, talán belejön.

13-as vagyok. Értelek, de én továbbra is a nemakarást látom mögötte. Gondolom neki a "jó apa" fogalma kimerül abban, hogy játszik a gyerekekkel. Neked és a külvilágnak egy szava nem lehet, mert ő elviszi játszótérre a gyerekeket. És ezzel le is van tudva, a nyűg része legyen a tied. Tudod, amit írtam, hogy nem biztos, hogy akart ő 3 gyereket, inkább csak belement, merthogy úgyis a te dolgod a kemény rész, ő meg majd játszik velük. Én teljesen elhiszem, hogy ti megbeszéltétek a gyerekvállalást, mint a normális emberek, csak épp neki más képe volt róla, mint neked. Érted, az elsővel is mindent megcsináltál, amit ő "nem tudott" (inkább nem akart), hát akkor persze, hogy jöhet még 2, majd azokat is rendezed te, mi baj lehet.

Amúgy egy ilyen beszólásra, hogy "dehát tudod, hogy én nem tudok ennyi mindent megjegyezni", visszakérdeznék simán, hogy "miért drágám, retardált vagy?". Merthogy annyit még egy tízéves is képes megjegyezni, amit itt leírtál, hogy vetkőzés, kézmosás, pisi, kézmosás, átöltözés otthoni ruhába. 1-2 év múlva még a gyerekek is tudják majd maguktól, apa meg nem bírja megjegyezni? Ne már. Azért ez nonszensz, hogy összepisilik magukat a gyerekek, mert annyi nincs benne, hogy ráültesse őket a bilire/vécére, ha szólnak, hogy pisilni kell.

A pisis ruhától elhányta magát?! Jézusom...

Sajnos neki valóban nem lett volna szabad gyereket vállalnia, egyet sem, nemhogy hármat.

Kérdező, neked valójában nem 3, hanem 4 gyereked van úgy látom, csak az egyik kicsit nagyra nőtt.

Nem tudom, ezen hogy lehetne változtatni, a leírtak alapján. Én meg vagyok döbbenve, ilyen férfiről még eddig nem is hallottam, hogy hagyja, hogy összepisilje magát a kisgyereke, utána meg elhányja magát. Nincs nála valami pszichés gond, most komolyan?

Mi lenne, ha Te ne adj Isten, két hétre mondjuk kórházba kerülnél?!

Hát, nincs használható ötletem. Azért én azt mindenképpen elmondanám neki, hogy pont ugyanúgy az ő gyerekei is, mint az enyémek, a kakival, pisivel, takonnyal, hányással, hisztivel és mindennel együtt. Ő is ugyanúgy felelős értük.

Ha nagyon bátor vagy, esetleg bedobhatod a mély vízbe: elutazol egy hétre mondjuk egy barátnőddel vagy anyukáddal messzire, aztán nőjön fel a feladathoz, érezze, hogy ő pont annyira szülő, mint te. Bár lehet, hogy ezt én nem merném megtenni, mert félteném a gyerekeket.

15-ös vagyok.

Jobban belegondolva én sem hagynám szívesen egyedül vele a gyerekeket, nekem mindig nagyon hiányzott az a szülőm, aki tényleg nevelt, a másikkal nem igazán éreztem magam biztonságban.

Ez a férjedtől is függ, ha tényleg szereti őket, akkor csak ráveszi magát és gondoskodik róluk rendesen, de ha így elhanyagolja őket 15 perc alatt is, az elég szomorú. Te ismered jobban őt, ha rá mered hagyni őket, akkor biztos van rá egy halvány esély hogy foglalkozzon velük.

Szerintem csak azt tudod csinálni, ha elfogadod a helyzetet, hogy a férjed egy ilyen alak, és megvárod ameddig a gyerekek eljutnak abba a korba, hogy maguktól eltudnak menni a WC-re és megenni az eléjük tett kaját, akkor már nem fog hányi a kedves apuka a saját gyerekétől, csak a felfordulást kell összetakarítanod miután te is ledolgoztad a 8 órádat, mint a férjed, aki a 8 óra után csak szórakozik.

Az embereket nem lehet megváltoztatni, ne is reméld, hogy jó apa válik majd belőle.