Költözzek vagy ne költözzek? Mit tehetnék?

Megpróbálom még megbeszélni esetleg azt a párom anyjával, hogy hadd legyen a cica idebent velünk, a mi szobánkban.

De mivel a múltkori köhögése óta meg van róla győződve, hogy allergiás a macskaszőrre, valószínűleg ebbe nehezen egyezne bele.

Nyilván az lenne a legideálisabb, ha bent lehetne velem, nem pedig egy kennelben, de még így is jobb lesz ott neki, mint egy autó kerekei alatt vagy egy kóbor kutya állkapcsai között... Nem nagyon tudok olyan embert, akire rá tudnám bízni, esetleg a húgomat, de neki is van már egy cicája, és mivel épp most készül koliba menni, nála is gondot okoz a saját macskája, illetve az elhelyezése.

Az albérlet fenntartása önmagában nem gond, csak az, ha mellette bármi másra is szeretnénk költeni, mert félretenni sajnos így nem tudunk szinte semmit. A párom apukája már nem él, az anyukája minimálbérért dolgozik, az én édesanyám tavaly halt meg, apukám pedig szintén nem keres úgy, hogy támogatni tudjon minket, ezért igyekszünk mindenre magunk előteremteni a pénzt, de a párom is csak kezdő fizetést kap egyelőre, én pedig szintén nem keresek olyan sokat a diákmelóval, ezért épp csak annyink van, hogy fent tudjuk tartani magunkat, de nem nagyon jutunk egyről a kettőre. Idővel szeretnénk saját lakást, autót, esküvőt, gyereket... de ezek nem olcsó dolgok, mindhez jól jönne 1-2 évnyi megtakarítás, ami egy albérlet fenntartása mellett jelen pillanatban sajnos nem megy olyan könnyen. :( Ezért kellene hazaköltöznünk, hogy egy kicsit össze tudjuk szedni magunkat és végleg a saját lábunkra állhassunk.

Utolsó, gratulálok a 4 cicához! :)

Én se szeretném kitenni az udvarra, ezért is merült fel bennem, hogy akkor én inkább egyáltalán nem költözök, mert nem szerettem volna úgy odamenni, hogy a cicámat hátra kell hagynom vagy "jobbik" esetben ki kell tennem a szabad ég alá. :( Nem igazán tudok megoldást, sajnos eddig ez a kennel volt az egyetlen, ami mindkettőnk részéről egy kis kompromisszummal talán működhetne. De én se tartom tökéletes megoldásnak, csak pillanatnyilag nem tudok ennél jobban. :(

Nekem egyáltalán nincs rossz viszonyom az anyósommal, nagyon jó kapcsolatunk van egymással, így semmi okom "nyomorogni egy kis kuckóban" ahelyett, hogy hozzá költöznénk. Lányaként szeret engem, és amióta édesanyám meghalt, még inkább támogat, mondhatni, anyám helyett anyámként viselkedik velem. Nagyon szeretem, sose adott okot rá, hogy ne szeressem.

De ebben az egyben különbözünk, igen - én szeretem a cicákat, ő meg nem. Sajnos ezt el kell fogadni, az emberek sem egyformák. De ettől még nincs semmiféle probléma közöttünk, és biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani valahogy ezt is, így vagy úgy. :)

Ez a költözés sem végleges, csak addig tart, amíg lesz rá pénzünk, hogy megálljunk a magunk lábán, vagy jobb esetben meglegyen a pénzünk ahhoz, hogy később akár egy saját lakást is vehessünk. Egyelőre csak szeretném befejezni a főiskolát, utána munkát találni, hogy előbb-utóbb egy saját kis lakásba költözhessünk a párommal. Ehhez viszont most bizony áldozatokat kell hoznunk, és be kell vállalnunk, hogy néhány évig együtt kell élnünk a párom édesanyjával, hogy félre tudjunk tenni annyi pénzt, ami az induláshoz kell.