Költözzek vagy ne költözzek? Mit tehetnék?
A barátom és én 4 éve vagyunk együtt, 3 éve együtt is élünk albérletben, azonban úgy adódott, hogy kb 1 éven belül haza kellene költöztünk az édesanyjához (egyrészt azért, mert az utóbbi időben kissé megromlott szegénynek az egészsége, másrészt nekünk az anyagiak szempontjából is könnyebb lenne, ha nem kéne albérletet fenntartanunk).
Viszont van egy szobacicám, már kölyök kora óta nálam van, az utcán találtam annak idején és mivel én neveltem fel, nagyon szeretem, ragaszkodok hozzá. A párom édesanyja viszont nem tűri meg az állatot a lakásban és kijelentette, hogy a macska nem jöhet, legfeljebb az udvarra. Sajnos azonban a házuk egy forgalmas környéken, forgalmas út mellett áll, és bizony sokszor ütnek el errefelé állatokat, főleg macskákat.
A cicával amúgy nem lenne baj, teljes mértékben szobatiszta, csendes, általában jól el van magában, szinte észre se lehet venni, és kifejezetten kedves, barátságos macska, jól van nevelve, szóval tényleg nincs vele különösebb gond. A párom édesanyja viszont nagyon makacs, meg van róla győződve, hogy allergiás az állatszőrre (egyébként nem az, korábban voltak idebent kutyák is, macskák is, sose volt tőlük baja, csak nemrégiben nagyon megfázott és mi pont akkor voltunk nála látogatóban, cicástul, mindenestül, ő meg egyből ráfogta, hogy biztosan a macska miatt köhög és azért nem tud meggyógyulni). De mivel ez az ő háza, ezért az ő szabályai érvényesek, szóval ha hazaköltöznénk, a macska mehetne ki az udvarra és egy forgalmas főút mellett nem biztos, hogy sokáig húzná.
Így viszont én nem szeretnék odaköltözni. Mondtam a páromnak is, azt mondta, majd kitalálunk valamit, de neki sincs ötlete.
Mindenképpen költöztünk kell, mert az albérletet sajnos nem bírjuk már fenntartani, az én édesanyám pedig már nem él, ezért hozzá nem tudnánk menni.
Én még tanulok, hátravan még 1 teljes évem az egyetemi tanulmányaimból. A barátom tavaly végzett, ő már dolgozik, de az ő keresetéből, meg abból a kis pénzből, amit én diákmunkával szerzek, nagyon nehezen tudunk bármennyit is félretenni, szinte minden pénzünket elviszi az albérlet. Ezért is lenne nagy segítség nekünk, ha 1-2 évre lenne hol laknunk, anélkül, hogy bérleti díjat kelljen fizetni, szóval megértem, hogy ebben a helyzetben nem a macskám a legfontosabb, hanem az, hogy legyen hol laknunk, de hát mit csináljak? Szeretem a cicámat és nélküle nem akarok sehová sem költözni.
Szerintetek mit lehetne ebben a helyzetben tenni?
Piti probléma, tudom, nagyobb bajom sose legyen, de akinek van háziállata, vagy szeretett már állatot az életben, az biztos megérti, milyen nehéz helyzetben vagyok emiatt. Felelősséget vállaltam ezért a kis élőlényért, neki tényleg nincs senki más, csak én, és mivel nagyon szeretem, nem szeretnék megválni tőle.
Viszont ha odaköltözünk a párom édesanyjához, nyilván az ő házában az van, amit ő mond, és így előre látom, hogy csak konfliktusunk lenne a cica miatt, azt meg nem akarom, mert máskülönben nagyon jó kapcsolatom van vele.
Így inkább ne költözzek? Vagy mi legyen? :(
1-es
magukat eltartani nincs penzuk, nem egy ilyen vagyonba kerulo ketrecre a macskanak
2-es! Ha hazaköltöznek, akkor pénzt spórólnak. Ha van pénz, lehet kennelt építeni. Egy hónap alatt megspórolhatják az árát. Azt az egy hónapot pedig töltheti másnál is a cica.
Én megértem a fiú édesanyját: az enyém is ilyen. Én pedig szeretem az állatokat.
Kompromisszum. A cica csak a ti szobátokban lehet, a közös helységekbe nem megy, anyós meg nem megy be a ti szobátokba, tehát nincs vita.
Egyébként nagyon nincs más lehetőséged, az más téma, hogy én sem válnék meg az állataimtól soha és aki szereti sajátját, az ugyanígy van ezzel. Főút mellett lakunk, sosem volt macskánk, a gyerekek hiába könyörögtek. Neki a kerítés nem akadály, elég gyorsan kivaslnák szegényt. Pláne egy szobacica nem feltétlenül tud már alkalmazkodni a kinti a világhoz. Ha évek óta bent él, nem tudja mi az az autó, kutya, rosszindulatú ember, stb. Biztosan nem tenném ki. Akkor inkább egy szoba és ha otthon vagyok kimennénk sétálni, bármilyen hülyén is néz ez ki.
Nem tudom, mi lehetne a megoldás. Ez a cicakennel nem lenne olyan rossz megoldás, amit az első válaszoló javasolt, így nekem se kéne attól rettegnem, hogy baja esik odakint, és az anyósom is megnyugodna, hogy a cica nincs bent a házban.
Egyébként már többször is voltunk itt a cicával, és a párom anyja is látja, hogy nincs vele gond, de ő egyszerűen nem szereti a macskákat, sajnos ő ilyen és ezt el kell fogadnom. Náluk nem nagyon volt szokás állatot tartani a lakásban, vidéki nőtt fel és ugyebár ott az állatnak kint a helye. Ezt megértem. Csak nehéz ehhez alkalmazkodni egy ilyen szituációban.
Volt egy másik cicám is korábban, egy félhosszú szőrű macsek, akit ideiglenesen ide hoztunk a párom anyjához, amikor az albérletben nem engedték meg, hogy macskát tartsak. Ő kinti-benti cica volt, gondoltam, nem lesz olyan nagy baj, ha az udvaron lesz, mindaddig, míg rendesen megkap mindent. De sajnos pár hónapon belül a cicám elpusztult, amikor a párom édesanyja véletlenül elöl felejtette a patkánymérget, a macska pedig beleevett... emiatt, főleg ezután az eset után, a mostani cicámra még sokkal jobban odafigyelek, ezerszer jobban vigyázok rá és nagyon nem szeretném, ha őt is érné valami. Ezért is ódzkodom attól, hogy kinti cicát csináljunk belőle. Biztos megértitek, hogy azóta még jobban aggódom. :(
A kennel viszont tényleg nem rossz ötlet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!