Ha nem tudom megkedvelni a párom gyerekét jobb ha vége a kapcsolatnak?

"a fiatalkori ballepese miatt"

Egy ballépést valóban elkövetett. De nem a kisgyermekkel kapcsolatban.

A "párom gyereke" már csak ilyen. Egocentrikus, hisztis, elviselhetetlen.

Jobban jársz, ha jó messzire menekülsz előle.

A te helyedben, megtudnám, hogy gyereke van már otthagynám a titkolózás miatt is, más gyereke legyen az ő gondja.

Ha egy nőnek gyereke van aki ilyen hisztisen viselkedik azt az anyját kihasználja, irányitja ahogy akarja.

Egy ilyen pasas csak legjobb esetben is 2. helyen lesz aki összeismerkedik egy gyerekes nővel(és a gyerek ilyen viselkedést mutat).

Persze ezt nem fogja beismerni a nő, arra a fejemet ráteszem.

Úgyhogy szememben ilyen kapcsolat időhúzás.Nagyon nagy energiák árán fentartható de csak ideig óráig.

Érdemes -e ? szerintem NEM.

Párszor majdnem beleesteem ilyen dologba de szerencsére hamar kiderültek a dolgok, hogy csak egy idióta kell aki eltartja őket.

Eldöntöttem, hogy se gyerekes egyedülálló anyuka, sem olyan aki épp szakitás után van vagy nem tudja, hogy mit akar.

azért téged sem kell félteni: "fiatalkori ballepese"

álszent luvnya

ez nem lehet egyszerű egyikőtöknek sem. gondolom kissebb gyerekről van szó. próbáltad már beleképzelni magadat egy kicsit a helyébe? biztosan rossz látni neki, hogy az apja egy "másik" nővel van, nem pedig az anyjával. egy kicsi gyerek ezt még nem annyira tudja megérteni és elfogadni sem, hiszen neki az lenne a természetes, hogy apa + anya vannak. lehet, hogy ez a "szófogadatlanság" neked szól? ha igen, akkor segíteni tudsz neki a helyzet elfogadásában.

rosszabb, ha anya ellenetek hangolja (akár szóban, akár testbeszéddel, akár NEM tudatosan is!).

azt nem írtad, anyával is ilyen-e, és azt sem, hogy apával milyen, neki sem fogad szót, vagy kifejezetten csak neked? és azt sem, hogy a párod mit szól hozzá, mennyire ad neked "igazat" nevelési kérdésekben? lehet ezt is helyre kellene tenni a párodban?

szerintem rossz oldalról közelíted meg egyébként a kérdést. egyrészt, mivel nem neked kell megkedvelni a gyereket (hiszen ők alapból cukik, csak a felnőttek hoznak ki blőlük más-más reakciót). inkább neked kell megkedveltetni, megszerettetni magadat vele, és ez hatalmas különbség...(persze nem engedékenységgel, hanem törődéssel és megértéssel, például megkérdezted-e tőle mi a maja, miért ilyen hisztis, vagy csak próbáltad "megnevelni", hogy ilyet nem csinálunk?)

egyébként nagyon furcsa fiatalkori ballépésnek nevezni egy gyereket.... (ezt max a párod mondhatná, de még ő sem, mert a gyerek nem tehet semmiről!)

ha "nem éri meg bajlódni egy idegen gyerekkel" (ami szintén fura hozzáállás, hiszen mivel a párod gyereke, nem lehet idegen. vagy a párod anyja is idegen, mert nem a vérrokonod? vagy a barátaid is azok?), szóval ha nem bajlódsz majd vele, akkor hogyan képzelted azt az időt eltölteni, amikor majd újra és újra nálatok lesz?

másrészt, azt nem értem, hogy miért írod azt, hogy ez miatt nem tudtok közös család lenni? miért is? mi köze a kettőnek egymáshoz?

és ha az elején tudod, hogy apuka a párod, akkor nem jöttél volna össze vele? ez annak a függvénye? mert akkor minek is vagytok együtt?

ezeket gondolnám én át a helyedben, remélem segítettem.

Röviden: Igen, jobb ha vége lesz így.

A gyerek egy visszacsinálhatatlan dolog és normális szülő nem is igazán akarná semmissé tenni. Rossz? Na bumm, sok rossz gyerek van, bár tény hogy a nevelőanyák nem tudják őket elfogadni általában. Szóval igen, jobb az ilyet nem nyúzni, bár tudom, manapság marha nagy divat a gyereket okolni és arra bíztatni másokat hogy a gyerekkel kezdjenek valamit mert ő tehet az egész helyzetről, de szerintem egyszerűen csak nem kell erőltetni azt ami nem megy. Egy gyerek örök. Egy nő / férfi sosem.