Ha agyilag tudod, hogy jobb, ha vége, de szíved szerint maradnál, hogy vennéd rá magad, hogy jobb ez így?

Mozdulj ki otthonról, keres egy hobbit, vagy ha már van, foglalkozz azzal.

Ha otthon vagy és nem megy, írd fel cédulákra a hibáit - pl. nem törődött velem, megalázott stb., ragaszd őket ki pár helyre, az majd segít!

Az előző kommentelők válaszaihoz még hozzá tenném, hogy ha tényleg elhatároztad magad és meg is tetted ezt a nagyon nehéz lépést, akkor annak biztosan komoly oka volt.

A kikapcsolódás mellett én még arra összpontosítanék a helyedben, hogy vajon megérdemelted-e , hogy folyamatosan megaláztak, a házimunkádat semmibe vették ráadásul még csúnyán is beszéltek veled? Ha visszagondolsz ezekre a jelenetekre, akkor egy idő után benned is tudatosulni fog, hogy csak szenvedés volt a kapcsolatod. Ha még friss a szakítás, teljesen normális, hogy megfordul a fejedben, vajon nem fogod-e megbánni, de hidd el nekem, hogy idővel, mikor már picit külső szemmel is tudod majd szemlélni a történteket, rá fogsz jönni, hogy nem ez az élet az, amire te vágytál. És minden elismerésem, hogy lépni tudtál. Sokan ezek ellenére sem mernek ilyen döntést hozni

Ez nem szeretet, hanem függőség. Az ilyen típusú pasi (aki nem hiszi el, hogy elhagyod) pont a függőségedre jártszik.

Nem hinném, hogy a szíved maradna - ezek csak félelmek az egyedülléttől, a változástól, attól, hogy találsz-e másikat, jobbat, milyen lesz egyedül. Ha ezt felismered, könnyebben túljutsz a dolgon. (Az normális, hogy a szakítás fáj, főleg 6 év után.)

De: ha valóban szeretnéd, nem jöttél volna el. A szeretet azt jelenti, hogy olyannak szereted, amilyen, ha rossz, rossznak, ha nem foglalkozik veled, örülsz annak, amennyit igen, nem vágysz többre. Te nem a pasit szeretted, hanem a lehetőséget, ami benne volt, hogy lehetne jobb, foglalkozhatna többet. De nem tette.

Én is hasonló kapcsolatból léptem ki. Nekem csak az segített, hogy elmentem egy tanfolyamra, ahol igen kemény teljesítési feltételek voltak. Ez kikapcsolt teljesen, mindennapra volt estére feladatom. Sokat voltam a barátiammal, mentünk erre-arra. Nekem kellett fél év és csak utána tudtam nyitni a férfiak felé, de ahogy megismertem a ma már férjemet minden gondolatom csak körülötte forgott. Rájöttem milyen is egy normális kapcsolat, és mennyi mindent kapok, amit előtte soha. Most már nem is tudom miért hittem, hogy az egy kapcsolat volt, amiben évekig éltem. Visszagondolva talán az is jó lett volna, ha erre korábban gondolok, hogy mit is várok el egy kapcsolattól és milyen egy normális kapcsolat. Nem lett volna talán annyira nehéz nyitni.

A másik ami nekem sokat segített, hogy minden kapcsolatot megszakítottam az exemmel, még a közös barátokat is hanyagoltam egy időre.

Az a baj, hogy ha nem léptél volna ki akkor később bánnád, hogy több időt fektettél bele és semmi értelme nem volt. fel a fejjel és kívánom, hogy legyél nagyon boldog még az életedben!!!