Hogyan szoktassam le a páromat arról, hogy apróbb összezörrenésekkor is egyből elkezdjrn szidalmazni?

A példa alapján amit írtál, én sejtem mi dúlja föl annyira! (Most az egy más dolog, hogy akkor se így kéne kifejeznie magát). Ő megosztja veled, hogy mi bántja (még ha hülyeség is), és erre te annyit reagálsz, hogy "oké", Szerintem ezt ő egy baromi lekezelő válasznak érzi! Kb. mintha azt válaszolnád "hogy te annyira hülye vagy, meg hülyeséget beszélsz, hogy nem is érdemes figyelmet szentelnem neked!" Próbáltál már ilyenkor másképp reagálni? Pl. "Tényleg? Sajnálom, hogy így érezted,pedig nem állt szándékomban lekezelő lenni!"

(Megmondom őszintén, én hasonló típus lehetek, mert én is mérges lennék egy ilyen reakcióra, mint a tiéd, bár nyilván nem értek egyet a durva kirohanásával.).

Jaj, de nem szeretem, amikor valaki durcizik, mert nem képes megfelelően kommunikálni, aztán kivág egy ostoba indokot, akkor mondom, hogy jó, akkor zárjuk le, rendben, legyen ez az oka, elfogadom, kimegyek a szobából, és UTÁNA hallom, hogy mondja a magáét...ráadásul minősíthetetlen hangnemben...

Apám volt ilyen. A világból ki lehet kergetni az ilyen pasikkal.

Egy exem egyszer próbálkozott vele. (Egyszeri eset, nem ez miatt szakítottunk később.)

A reakcióm... hát... másnap azt mondta, hogy ő azt hitte, hogy én semmin nem idegesítem fel magam (ritka türelmes vagyok amúgy), de most kicsit megijedt tőlem.

Pedig nem törtem-zúztam, őt se bántalmaztam, csak egyszerűen visszafordultam, nagy lendülettel odatrappoltam, belehajoltam az arcába, és finoman megkértem, hogy ismételje el a szemembe is, amit a hátamnak mondott, aztán közöltem vele, hogy ha már a hátam mögött dumál, akkor pont jó pozícióban van ahhoz, hogy kiny*lja a s*ggem, legközelebb ha ilyet csinál, akkor meg is valósíthatja, pontosan a bőröndje összepakolása után.

Nagyjából ezt ismételném meg, ha hasonló szituba keveredek. Szerencsére a mostani párommal nem kell ettől tartanom, értelmes felnőttek módjára meg tudjuk beszélni a bajainkat. A pitit is, és a nagyot is.