Hogyan tudnám magamat arra "nevelni", hogy megszeressem a párom kisfiát?
Egy nagyon aranyos, cserfes, 3 éves kisfiú. Nem tervezték, egy futó kalandban csúszott be és későn derült ki a terhesség. Eddig csak látogathattuk, de már minden héten 1-1 napra el is hozhatja a párom.
Néha én is elkísértem a páromat, mikor meglátogatta. Akkor jól kijöttünk, de azt a fél órát, órát nem is lehet összehasonlítani azzal, amikor egész nap nálunk van.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, de azért titkon reméltem, hogy majd az anyai ösztön felülírja az érzéseimet. Nem így lett. Minden egyes mozdulata, a hangja is idegesít. A gyermekeink előtt és a kicsi előtt persze igyekszem nem kimutatni ezt, de félek, hogy később, ha még többet lesz nálunk, ki fog belőlem bukni. Nem szeretném, ha miattam lenne rossz a gyerekek kapcsolata.
Néha, mikor már a sírás kerülget, szívem szerint azonnal szólnék a páromnak, hogy vigye haza és többet ne is hozza, de tudom, hogy ez senkinek nem lenne jó.
A legjobban az bánt, hogy a kicsi szeret engem is és én mégsem tudom ezt viszonozni. Néha egy utolsó szemét alaknak érzem magam ezért.
Mindig emlékeztetem magam, hogy a kicsinek is joga van az apjával lenni, ráadásul ő nem tehet semmiről, mégis ő van a legrosszabb helyzetben stb.
A párom is érzi, látja, hogy szenvedek. Kérdezgeti is, hogy mit csináljon, hogyan segítsen, de nem tudok neki mit mondani.
Tudnátok néhány ötletet adni, hogy miként, hogyan változtassak az érzéseimen?
A gyermekeink előtt és a kicsi előtt.....
Tuti, hogy a férje félrelépéséből van a kicsi. Miért kell lepontozni, aki ezt írja?
8-as.Egy 3 éves még nem hiszi, hogy jó fej. Ő olyan, amilyen, nem játszik rá.
Kérdező!Ha a párod félrelépéséből származik a kicsi, akkor valahol érthető, ha nehezen viseled, de ha nem, akkor illene felnőttként erőt venni magadon.
A szeretetet nem lehet erőltetni.
Fogadd el, már ha tudod. Bár én furcsállom, hogy valaki a szakítást követően rögtön felcsináljon egy másik nőt, de ez a ti dolgotok.
Szeretetet nem lehet tudatosan kicsiholni magadból. VAgy van, vagy nincs. Neked csak elfogadnod kell, és vigyázni a kis lelkére hogy ne ejts benne kárt a benned dúló érzelmek miatt. Ha az ő bizalma megvan irántad az nagyon jó.
Józan ésszel megértetted a múltat és senkit nem hibáztatsz ahogy írod. Viszont lehet hogy ez az időszak a lelkedben olyan törést okozott amit szeretnél elfelejteni és ennek az időszaknak a bizonyítéka ez a kisfiú aki nem tehet semmiről.
Lehet hogy csak arra lenne szükséged hogy félretedd a józan eszed, bezárkózz és kisírd , kidühöngd magadból annak az időszaknak a csalódásait. Ahogy írod vannak gyerekeitek. Gondolom a gyerekek előtt erre igazán módod és lehetőséged nem volt, mert tartani kellett magad.
Nem a te gyereked ne próbálj a második anyukája lenni.Szervezz magadnak valami programot azokra a napokra amikor ott van.Aludj egy barátnődnél vagy szüleiddel csinálj valamit ha vannak.Bármit amivel jól elvagy.
Énis ezt tettem.Barátomnak van egy 9 éves kislánya az előző barátnőjétől.Eleinte énis foglalkoztam vele mikor elhozta de sajnos egy idő után visszaélt vele.Midig kitalált valami munkát akár otthon akár máshol hogy addig én legyek a gyerekkel.Elvoltam vele nem volt gond,dehát ne azért hozza már át hogy én szórakoztassam amíg ő mást csinál.Elegem lett ebből és mondtam neki hogy akkor hozza el ha foglakozik is vele mert én nem fogok.Párszor elhozta még de sajnos nagyon elkényeztetett hisztis kislány és neki meg nem nagyon van türelme hozzá.Ugyhogy egy ideje csak meglátogatja vagy elviszi haza az iskolából meg ilyenek de nem hozza el magához hogy ott aludjon :)
"Egy 3 éves még nem hiszi, hogy jó fej. Ő olyan, amilyen, nem játszik rá."
Te még nem láttál kicsiket, akik produkálják magukat? Akik direkt megvárják, hogy nézd őket, és akkor kezdik el a mutatványt?
Már megint elővették a sztorit? Mert néhány hónapja volt egy pont ugyan ilyen kérdés...
Vagy azóta sem tudtad megkedvelni a kölköt?
Nem csodálom.
Apuka felcsinált a "mélypont" nevű intermezzóban egy xy-t, Te meg most erőlködsz, de nem fog menni. Törődj bele, hogy ilyen a természet. Más gyerekét senki sem akarja véres verítékkel nevelni, főleg nem a nők. A büdös életben nem fogod úgy szeretni, mint a sajátodat, ez így van rendjén.
A gyereknek biztosan rossz, de majd szereti őt a saját anyja. Maximum azt tudod tenni, hogy az a apukát nem tiltod tőle. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!