Mit tegyek, ha az idősebb fiam rendszeresen megeszi a testvére adagját is?

De az sem megoldas, hogy az anyuka egesz nap a robotol a konyhaban.

Amugy meg tenyleg nem hasznalt a beszelgetes? El nem tudom kepzelni, hogy felnott ember meg ezek utan is lesz*rja a csaladtagjait, ha azok mind megkerik, hogy ne zabalja mar el masoktol az etelt. Nagyon bunko paraszt lehet. Sok mindent nem tudsz csinalni, vagy kulon huto, lakattal vagy kirakod a hajpacnit a lakasbol. Azert ennx

Amikor azt olvastam, hogy egyik 190 cm magas fiad 140 kiló, a másik 60, és a kövér még felfalja az ételt a testvére elől, őszintén szólva felmerült bennem, hogy egy troll kérdés.

(Én egy 177 centis nő vagyok, és a testtömeg indexemet tekintve akkor kerültem a "sovány" kategóriából a "normál" tartományba, amikor végre sikerült pár kilót híznom, és elértem a 65 kilót.)

A fiadnak férfiként, a 190 centis testmagasságához a 60 kilós testsúly nem hinném, hogy normális, egészséges lenne.

Ha tényleg ez a helyet, ns megbeszélném a fiammal, hogy ha nem tudja tiszteltben tartani, hogy annyit ehet, amit neki szánok, és nem eheti meg a testvére adatját, akkor - egy meghatározott időn, mondjuk két hónapon belül - oldja meg a lakhatást máshol. Felnőtt, dolgozó ember, nyugodtan a saját lábára állhat, beleértve egy albérletet a főzést is.

Őszintén szólva úgy érezném, ha ezt tovább folytatom, akkor abban segédkezem, hogy a komoly túlsúly miatt előbb-utóbb valami komoly, az elhízással összefüggő betegség, mondjuk szív- és érrendszeri betegség alakuljon ki nála ilyen fiatalon.

Nem hiszem, hogy - tekintve, hogy a fiam felnőtt ember - lakatokkal, külön helységben elzárt hűtővel operálnék. Nem volt egyébként rossz javaslat pár hozzászólótól, technikailag szerintem is megoldás lenne, de őszintén szólva én úgy lennék vele, hogy egy értelmileg korlátozott családtag esetén indokoltnak és elfogadhatónak tartanám, egy belátóképessége birtokában levő, akaratgyenge és önző férfi kijátszására nem.

Előbb-utóbb úgyis ki kell repülnie a családi fészekből. Ha nem tudja magát a teljesen jogos elvárásokhoz tartani, akkor úgy lennék vele, hogy legyen inkább előbb - már csak azért is, mert én nem akarnék az egészségkárosító életmódjához asszisztálni, később meg bűntudatot érezni emiatt.