Nők, anyák, házimunkát végzők, szerintetek a mosás, főzés, takarítás munkának számít?

Szedjük már külön a háztartásbeliket a munka mellett házimunkát végzőkkel. Egy háztartásbelinek ez munka, de össze sem hasonlítható azzal, amit egy munkahelyen elvárnak az embertől. A háztartásbelit nem rúgják ki, ha késik a mosás vagy odaég a rántotta, és jobb esetben a főnök sem ordít vele, az egymást gyilkoló beosztottakról nem is beszélve.

A többség viszont munka mellett végez házimunkát, nekik elég ritkán jelent ez kikapcsolódást. Egy jobb kapcsolatban ezért a felek között megoszlik a házimunka, mert tisztelik egymást és egy csapatot alkotnak. Rosszabb kapcsolatban ez többnyire a nőre marad, de azért van pár nadrágos házitündér is. Minden a neveltetésen múlik. Ha valakinek igénye van a tiszta háztartásra, akkor az tisztességes házimunkát is fog végezni, nem hagyja hogy a körmére égjenek a feladatok, hegyekben álljon a mosatlan és a kosz.

Azért arra kíváncsi lenbék hogy néz ki annak a lakása, aki "pikk-pakk"megcsinálja! :)

Úgy nekem is megy, de a végeredményben nem lesz köszönet ;)

" Azért arra kíváncsi lenbék hogy néz ki annak a lakása, aki "pikk-pakk"megcsinálja! :)"

Nem nehéz, ha megtartjuk a rendet. Ha minden munka "ráérünk arra még" módszerrel halad, akkor a takarítás órákig tart majd.

Igaza van annak, aki azt mondja nem mindegy mekkora háztartásról beszélünk és emellett is igen változók az egyéni igények.

Anyu igencsak megszenvedett a 120 négyzetméteres családi házzal és mellette az udvarral.

A mi lakásunk 68 négyzetméter és nincs gyerek. Két pici szoba, plusz amerikai konyha, fürdő, wc és egy pici előszoba. Írtam, hogy egyetemista vagyok, mellette dolgozom, nem tartom munkának a házimunkát, inkább csak kötelesség.

Talán egy kezemen megtudom számolni hányszor estem neki úgy a lakásnak, hogy A-tól Z-ig mindent fényesre nyaltam. Ha vendégek jöttek, akkor maximum. Általában az a jellemző, hogy apránként csinálom meg. Reggeli közben ránézek a konyhára és úgy gondolom ideje lenne kitakarítani. Amikor hazaérek, nekiállok, közben esetleg megkérem a páromat, hogy ő addig tologassa már egy kicsit a porszívót. Egy másik nap a reggeli fogmosás közben jut eszembe, hogy délután a fürdőt lenne ideje kitakarítani. Nem vagyok rendmániás egyáltalán, de nem bírom a mocskot. Mindennap egy kicsit csinálva sosincs hányingerkeltő kosz és én sem szakadok bele. Így még mondhatni lelkesen is csinálom, hisz nem lebeg ott a fejem fölött, hogy úristen még ezt is meg kell csinálni, meg azt is. Sosem takarítok reggeltől estig, még is mindig rend van. Mi inkább annak a hívei vagyunk, hogy sokszor takarítunk keveset, mint egy nagyot. Így könnyebb, gyorsabb és nem érzem megterhelőnek.

Erdekes ez a topic. szerintem a hazimunka munka es ezt nemcsak en gondolom igy. ahol en elek ha egy no soha eleteben nem dolgozott sot gyerek se volt akkor is valasnal mindennek a fele ot illeti . ui a birosag szamtalanszor kiszamolta ilyen esetekben mennyi az ellenerteke egy ora mosasnak, takaritasnka ablakpucolasnak fozesnek . szamlak fizetesenek es meg sorolhantnank. megallapitottak hogyha mindezet a masik felnek felszamoljak oraberben akkor hatalmas osszegek jonnek ki mondjuk 10-20 ev alatt. es ha gyerek van akkor pl. olyat is felszamol a birosag hogy az anya hozza viszi a gyereket, lecket tanul vele stb.

mondjuk itt masok a torvenyek mint otthon, pl,ha a no otthon volt egy 20 eves hazassag eseten ahol a ferj dolgozott es elvalnak akkor gyakran itelnek meg asszonytartast is mert a o no gyakorlat hijan kiesett a munkaeropiacrol. ha eleg fiatal akkor cask addig kapja amig nem talal munkat ha idosebb akkor eleg sokaig.

En háztartásbeli lettem, mert az élet ezt adta,igy adódott.Megfelelési kényszerben élek, mindent csinálok,szinte csak az alapanyagokat vesszük. Olyan jó volt amikor dolgoztam, éreztem magamat valakinek és valaminek.Nagyon megvisel lelkileg,hogy nem dolgozhatok,a körülmények nincsenek meg hozzá.Más otthon van, mégsem tesz annyit,mint én, és mégis meg van becsülve.Mindennap monoton,mert ugyanazt csinálom,mert azt akarom érezni ,hogy hasznos vagyok.Felneveltem a gyerekeimet, de ugy látszik a pénz fontosabb,mert a

férjem keresi meg és igy az apjuk a mérvadó. Vivódok önmagammal,hogyan lehettem ennyire szamár, hogy nem gondolkodtam hosszabb távon.De otthon nagyon sokat dolgoztam, a gyerekeim kicsik voltak, és itt ugy éreztem az elején,hogy milyen jó,hogy nem kell rohannom.Az elején évekig kézzel mostam, egy héten 3.-szor.Minden el lett felejtve, most is kiteszem a lelkemet, de egy köszönöm sincs.Ja még annyit,hogy a férjem munkájában besegitek, de fizetés nem jár érte, sõt nyugdijat sem fizetett nekem,hogy egyszer,ha arra kerül a sor,akkor legyen nyugdijam.

Szóval a házimunka nem kikapcsolódás,hanem egy robot,ami nincs elismerve és sohasem ér véget.Ha hibásan irtam,elnézést!