Ha valaki önálló férfinek a bnője, párja akkor valóban "elvárt hogy a nő szálljon be a fába, szaloncukorba, akármibe?

Valószínűleg ez már az utolsó csepp volt a pohárban. A pasit szemmel láthatóan zavarja, hogy többet ad bele anyagilag a kapcsolatba, mint te. Sok nő a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy a pasi finanszíroz szinte mindent, és persze a pasik boldogan felvágnak a pénztárcájukkal, amíg tart a lila köd, de utána ennek legtöbbször megvan a böjtje. Legjobb, ha már az elején egyformán szálltok be, illetve ha neked jóval kevesebb pénzed van, akkor ne várj/fogadj el sokkal többet, mint amennyit te is viszonozni tudsz. Akkor nem lesz ilyen sértegetés/sértődés a vége.

A szülés az egy teljesen más helyzet. Mellesleg egy nőnek a szülés után is van jövedelme (GYED), ha normálisan dolgozott előtte. Meg gyűjteni is lehet rá, amíg dolgozol, nem kell anyagilag teljesen a másik nyakába varrni magad. Mi lesz veled, ha mondjuk lelép a pasid? Éhen halsz? Ne arra rendezkedj be, hogy más tartson el, mert pórul járhatsz.

Hát ha én úgy fogom fel, hogy közös a karácsonyozás, akkor legyen közös valóban. Én egyetemista voltam, mikor a férjemmel összejöttünk, nulla jövedelemmel éltem nála évekig. Ha ilyen alkalom volt, akkor nem pénzzel, de mással beszálltam mindenbe: sütit sütöttem neki, papírból, gyöngyből, pattogatott kukoricából készítettem karácsonyfadíszt. Egyik karácsonyra 500 forintnyi fonalból kötöttem sálat, hitelt nem vettem volna fel persze. De ehhez nyilván kellettünk mindketten: én a lelkesedésemet, ő a türelmét, megértését adta a helyzethez. 10 éve vagyunk együtt, azóta dolgozom, enyém-tiéd jellegű vita soha nem volt közöttünk.

A nem lévőt???