Valóban gond van a kapcsolatunkkal vagy csak én látom így?
A barátom 24 éves, 1,5 éve vagyunk együtt. Az egyetemen ismertük meg egymást, ő idén diplomázik, mellette dolgozik. Tavaly szeptembertől júniusig minden hétvégét együtt töltöttünk, gyakran hétköznapokon is találkoztunk néhány órára, azonban június 1-el felmondtak neki a gyakorlati helyén, folyton idegeskedett, hogy nincs munkája, velem sem volt ebben az időben valami kedves. Augusztus 1-el talált új munkahelyet, ide felvették teljes állásba, viszont ezzel megszűnt az is, hogy a hétvégéket együtt töltjük, mivel Pesten dolgozik és Szegeden él a szüleivel (idén már nem jelentkezett koliba), így mivel én Bp-től egy órára lakom, ő meg 3-ra így hozzánk jön munka után, hogy ne kelljen olyan sokat utaznia és hétvégéket pedig otthon tölti, azzal a címszóval, hogy segíteni kell az idős szüleinek vagy tanulnia kell, de sajnos egyáltalán nem tanult, szombat esténként eljárt "sörözni" így egy vizsgája még mindig nem sikerült, emiatt nem tehet előrehozott államvizsgát, nem fogják msc-re felvenni. Én úgy érzem, hogy ez így nem jó már, szeptemberben és októberben nagyon sokat túlórázott, emiatt este 9-10-re ért ide, másnap korán kelt, november, decemberben is este 7-re ért ide fáradtan, így már nem nagyon tudtunk semmit csinálni soha, korábban napi 2-3-szor szeretkeztünk, viszont szeptember óta heti max. 1-2-szer. Mikor próbáltam vele megbeszélni, hogy ez így nem jó, ő azt mondta, hogy nem érti miért mondom, hogy keveset foglalkozik velem, pedig szinte csak aludni jár ide.
A szüleim hívták karácsonyra, de akkor még úgy volt, hogy az előrehozott államvizsgára kell készülnie, emiatt mondta, hogy nem. Mivel pénteken kiderült, hogy nem sikerült a vizsgája, mondta, hogy legalább egy jó oldala van, hogy karácsonykor nem kell majd tanulnia, de fel sem merült benne, hogy együtt töltsük a karácsonyt. Tegnap szeptember óta végre együtt töltöttünk egy napot, elmentünk moziba, viszont most valószínűleg szilveszterig nem is találkozunk. Közben kiderült az is hogy mást akarunk az élettől: ő 2-3 év múlva ki akar költözni külföldre, annak ellenére, hogy itthon olyan munkája van, amit szeret és nem is keres rosszul (br. 270 ezer + cafeteria, úgy, hogy nincs még meg a diplomája és a munkahelyén hallgatói szerződést kötnének vele mscre). Egyébként a szülei is mondogatják neki, hogy menjen külföldre, mert ott jobban élhet, amiben valószínűleg igazuk is van, de mikor én mondtam neki, hogy én még nem tudom mit akarok (még 2 év van az egyetemből nekem)azt mondta: "majd akkor addig úgyis meggyőzlek, hogy velem gyere", olyan, mintha nem érdekelné a véleményem, folyton erről a külföldi kiköltözéséről beszél, hogy min. München, de jobb esetben Ausztrália vagy Dubai.
Nem tudom, hogy hogyan tudnám ezt velem megbeszélni nyáron még azt tervezgette, hogy összeköltözünk, azóta viszont fel sem merült benne. Szeretem, de egyre rosszabbul érzem magam ebben a kapcsolatban, úgy érzem, mintha nem számítana a véleményem. Tegnap hallottam egy telefonbeszélgetésüket egy haverjával, hogy ma este elmennek kártyázni és emiatt féltékenység tört rám, pedig korábban sosem zavart, ha másokkal van együtt. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, azt sem, hogy valóban gond van-e a kapcsolattal, mert én nagyon úgy érzem, viszont ő azt mondja, hogy szerinte nincs semmi.
Értem, köszönöm a választ!
És szerintetek ha megint elmondom neki, hogy a mi a gondom és ő erre ismét rávágja, hogy szerinte semmi gond nincs vele csak én képzelem bele, akkor hagyjam ott? Vagy csak kérjem meg, hogy ne keressen egy ideig?
Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de úgy látom, te nemigazán látsz túl a saját igényeiden, kényelmeden.
A barátod kidolgozza a belét, próbál mindenkinek megfelelni, közben tanulni, stb. Minden embernek szüksége van lazításra. Talán nem bűn, ha szombat esténként kikapcsolódik, és elmegy sörözni.
Ő már tudja, mit szeretne az élettől, te még nem tudod. Akár vele is mehetsz, ha ér neked annyit. Te neki érsz, mert szeretné, ha mennél. Nem azt mondta, hogy márpedig mész, hanem hogy meg akar róla győzni. Nekem ez jött le az írásodból, amit becsülettel végigolvastam. Gondold végig, ér-e neked annyit a barátod, a kapcsolatod, hogy toleráld a felmerült problémákat! Például, hogy meg tudod-e érteni, hogy a megcsappant szabadidejét sem mind csak rád akarja fordítani, mert rajtad kívül is vannak emberek (család, barátok), akiket szeret.
Köszönöm, hogy végigolvastad!
Én megértem az ő igényeit is, épp ezt írtam le, ahogy korábban is elment a barátaival és nem zavart, azonban most úgy érzem féltékeny vagyok rájuk, mert rájuk van ideje, rám meg csak annyi, míg itt alszik vagy míg 4 hónap alatt egyszer elmentünk moziba.
Hozzátenném, korábban mikor a hétvégéket együtt töltöttük, akkor is dolgozott méghozzá ugyanennyit, csak akkor hétvégén együtt voltunk végig, ráadásul nem 3 tárgya volt egy félév alatt, hanem 5, amiket meg is csinált, mert volt mikor együtt tanultunk, most meg otthon van hétvégén, hogy "tanul", de helyett mindent csinál csak nem tanul.
Ilyen lesz, ha már mindketten dolgoztok, együtt éltek, azzal a különbséggel, hogy te is dolgozni fogsz, ő meg már nem ár iskolába. Nem mindenkinek ilyen, mások kimatekozzák, hogy mindenre jusson idő. Tudom, hogy nehéz időszak, én is csináltam, de nem lehetetlen. Mind a kettőtöknek változtatni kellene. Neki megérteni, hogy neked ez így kevés,hogy aludni jár hozzád, neked meg azt, hogy ha megfeszül se tud két helyen lenni egy időben. (Suli, munka, barátnő, szülők, tanulás, utazás stb.)
Néhány év, és vége, neki kevesebb elfoglaltsága lesz (neked picit több), és kiegyenlítődnek a viszonyok. (Heti 1-2 szex pedig egy hosszútávú kapcsolatban normális. Nem sok, de még nem is a kevés kategória. Hiába a fiatalság, ha a stressz és a fáradtság miatt nem megy.)
Viszont az is igaz, hogy ha nem nyitott a problémáidra, akkor cseszh*titek az egészet. Próbálj meg vele még egyszer leülni, beszélgetni, vagy csak írd le neki is, amit nekünk leírtál. Ha az után se látsz változást a viselkedésében (nem fogtok több időt együtt tölteni, de amit együtt töltötök, az legyen már mindkettőtök megelégedettségére szolgáló!), akkor... te is tudod.
A hazaér és alszik alatt azt értem, hogy általában 9-5-ig vagy 6-ig dolgozik, így ideér 7-8-ra, utána még kb. 1, 1,5 órán át ébren van, lepakolja a cuccát, letusol utána le is dől az ágyba, hogy fáradt, ezt követően kicsit beszélgetünk max. fél órát és elalszik. Persze megértem én, hogy fáradt, de azért egyszer-egyszer velem is tölthetné a hétvégéjét. Általában inkább telefonon szoktunk már beszélgetni sajnos, vagy a munkahelyéről felhív néha vagy pedig hétvégén egyszer-kétszer. Persze az együttlétek is megvannak még, de az a heti 1-2 alkalom 20-on évesen szerintem bőven kevés a fél évvel ezelőtti szinte napi 2-3-hoz képest.
Nemrég is felhívott a munkahelyéről pár percre és mondta, hogy majd legközelebb 31-e helyett inkább 30-n jönne, addig otthon marad (nem tudom mit gondolt, hogy azzal az egy nappal előrébb vagyunk..), mire mondtam neki, hogy az elég sokára lesz és jó lett volna ha legalább a karácsonyból egy napot együtt töltünk. Erre azt mondta, hogy majd megpróbálja kitalálni mi legyen, aztán mondott pár kifogást, hogy a bérlete nemsokára lejár aztán meg azt mondta, hogy én is elmehettem volna hozzájuk, pedig egyszer sem vetette fel korábban az ötletet az meg elég hülyén jött volna ki ha én ajánlom fel neki azután, hogy nem akar itt lenni karácsonykor, hogy elmegyek hozzá, miközben az anyja egyébként is úgy néz rám, mint aki el akarja tőle venni a fiát. Aztán letette a telefont, hogy még gondolkozik rajta, hogy esetleg 27-én el tud-e jönni, de lerakta a telefont, hogy vissza kell mennie dolgozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!