A környezetem agyára megyek! Hogyan éljem túl ezt a mélypontot?

Szia!

Ez egy hullámvölgy, lassan kikeveredsz belőle.

Lehet, csak érzés, hogy megtűrt vagy, gondolom, nem tesznek megjegyzést.

Ne add fel, keress folyamatosan munkát, ha nem sikerül, ne szegje kedved.

Tanulj ki egy szakmát, vagy vesd bele magad a nyelvtanulásba.

ha most nem sikerül, majd legközelebb.

"Emberi törvény:kibírni mindent és menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák."

Én is számtalanszor éreztem azt, amit te most érzel, és nagyon nehéz, de meg kell rázni az embernek magát, és hinni, hogy lesz jobb. Az álláskeresést ne add fel, ha nem is a végzettségednek/érdeklődésednek megfelelő állást kapsz, akkor is vállald el ebben a nehéz helyzetben.

Édesanyáddal pedig az őszinte beszélgetés szerintem a te lelkedet is megnyugtatná.

Próbáld magad minél hasznosabbá tenni otthon, segíts, amiben tudod, így talán rájössz, hogy nem vagy felesleges. Az édesanyád számára legalábbis biztos, hogy nem!

És rossz után csak valami jó jöhet, engem mindig ez vitt előrébb, és be is jött!

Úgyhogy fel a fejjel! :)

Esetleg az is megoldás lehet, ha valami gyorsétteremben, plázás ruhaboltban, vagy hasonló helyen elvállalsz részmunkaidős állást. Persze, rabszolgamunka,én tudom, és nem ezért tanult az ember. De mellette tudnál állást keresni, segíteni otthon, és lenne annyi pénzed, hogy ne kelljen _mindenre_ anyukádtól kérned. A gondolataidat is lefoglalná, és hidd el, még egy ilyen helyen is a kis sikerélmények ("először vettem fel rendelést és jól csináltam") is sokat dobnak az ember lelkén.

Persze ez csak egy ötlet, azért gondoltam leírom, rajtam mi segített :)

Semmilyen munkát nem találsz? A bevásárlóközpontokban mindig hirdetnek eladói munkát vagy a nagyáruházakban is, ahhoz szakképestíés sem kell.

Iratkozz fel az össze állásportál hirlevelére, hátha onnan is jön valami jó. meséld el mindig isemrősödnek, hogy munkát keresel. Nekem pl. az egyik munkám úgy jött, hogy egy inetrenetes fórumon sokat bezsélgettem, ott leírtam hogy munkát keresek és erre kiderült, hogy eg ymásik tag munkahelyén meg pont olyan végzettségű embert keresenk hónapok óta, mint amilyen én vagyok.

Másrészt meg állásinetrjún "add el magad"! Ha ezt a keserűséget, mindenáronmunkakell-érzést megérzik belőled, nem fognak felvenni. Próbálj úgy viselkedni, hogy persze jó lenne ez a munka, de nem az életed múlik rajta. Ha esetleg mégis, az sem érződjön!

De valamilyen munkát akár azonnal is találsz egy nagyobb városban, ahol van nagyáruház, gyorsétterem, bolt sok helyen keresnek eladókat, kisegítőket. És közben ráérsz keresgélni álmaid állását.

Mi a végzettséged, milyen nyelven beszélsz?

Beszélgess sokat anyukáddal! És igen, egy átmeneti munka is jó lenne.

Emellett próbálj meg magadba nézni! Az én párom még csak két hónapja van munka nélkül, de már nem lehet hozzá szólni, azonnal felfortyan vagy vérig sértődik. Nála is egyértelműen látszik, hogy a barátai már kerülik, az én barátaim folyamatosan azt mondják, nem értik, hogy bírom elviselni.

Nem azt mondom, hogy te is ilyen vagy, csak arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy vigyázz, mert könnyen ilyenné válhatsz.

Legalább a kitörni vágyás megvan benned, ne add fel! Sokan ennyi idősen még a szülők nyakán élősködnek, és hajlandóságot sem mutatnak a változtatásra.

Kijutsz reméljük minél hamarabb ebből a szerencsétlenebb periódusból!

Menj külföldre egy időre dolgozni.Angliában még most ebben a nehéz időszakban is találnál munkát.Többszörös haszna lenne mert pénzt keresnél,nyelvet gyakorolnád és nem lenne időd gondolkodni .

Biztos hamarabb kilábalnál,ha ezt meglépnéd.

Nem beszélve az új emberi kapcsolatokról,amik épp befuccsoltak itthon.

Bátran,indulj neki!!!