Elhanyagolnak a testvéreim, a barátaim, a párom, az egész környezetem. Mit tegyek, hogy újra "központban" legyek?

Szeritem ahhoz,h ujra a kozeppontban legyel,ahhoz eloszor is kell egy munkat talalnod. A barataid azert is hanyagolhatnak, mert a mindennapjaitok maskepp alakulnak es lehet,h nincs mar annyi kozos tematok!

Egyebkent ne haragudj, de olyan nincs,h nincs munka! Aki akar,az tud dolgzoni!

Mit csinalsz egesz nap? Mert pl ha ezerrel munkat keresnel, akkor lenne mirol csevegned, de ha csak mondjuk takaritasz, vagy tv-zel,... az gondolom nem sok embert erdekel.

Miert nem kered a barataid segitseget a keresesben?

Nem hiszem,h a munkanelkuliseg olyan dolog ami jo hatassal lenne a parkapcsolatokra, a pasik szeretnek buszkek lenni a baratnojukre, ugyhogy munkara fel! ;)

Szerintem keress új barátokat, olyanokat, akik nem 8-5-ig dolgoznak. Vállalkozók, kismamák, tanárok, szellemi szabadfoglalkozásúak között sok ilyen van. Ők sokkal rugalmasabbak, akinek kötött munkaideje van + családja is, annak úgy sincs ideje semmire, még saját magára sem (nem tehet róla egyébként, szóval nem érdemes haragudni rájuk) - sokszor megfigyeltem náluk, hogy szinte haragszanak arra, akinek nem annyira kötött az élete (gondolom a fenti indulatos válaszokat is vmi hasonló érzés okozta). Az sem igaz, hogy csak akkor fognak foglalkozni veled, ha majd dolgozni fogsz, aki feltételekhez köti a veled való foglalkozást, hát inkább nem mondom... szerintem neked tényleg új emberekre lenne szükséged.

Ha Bp-i vagy, van délelőttönként is egy csomó program, amire el lehet menni és ismerkedni, előadások, tanfolyamok, klubok, stb. Vidéken már kicsit nehezebb a helyzet. De ott is szerveznek pl. a munkaügyi központok ingyenes álláskeresési tréninget (én is voltam ilyenen pár éve Zala megyében), ahol hozzád hasonlókkal ismerkedhetsz, barátkozhatsz. Ha értesz valamihez behatóbban (pl. szépen énekelsz), vagy olyan az iskolai végzettséged, vállalhatsz magántanítványokat is, vagy ha nem, felügyelhetsz gyerekekre vagy öregekre (babysittert és dédiszittert is sokan keresnek). Így még pénzt is kereshetsz + szintén új emberekkel ismerkedhetsz meg. Ha meg hosszabb ideig nem esik le semmi munka, szerintem kezdj el vállalkozni valamit, ami érdekel. Én is ezt tettem, azóta tök jól érzem magam, sokkal jobban, mint korábban, amikor unalmas, nemszeretem munkát kellett csinálnom ellenszenves emberek között. Sokkal több szabadidőm van, és azzal foglalkozhatok egész nap, ami érdekel. Rengeteg lehetőséged van, nem muszáj neked is úgy élni, mint a környezetednek, ill. ha a jelenlegi környezeted nem elégít ki, változtathatsz, ill. módosíthatsz rajta. Csak a te döntésed.

A jelenlegi környezeteddel is megpróbálhatod persze javítani a kapcsolatot, bár a leírtak alapján nem biztos, hogy sikerül. Most, hogy rossz helyzetben vagy, inkább melletted kellene állniuk, és törődniük veled, hát nem tudom, érdekes emberek vannak... én a helyedben azért megkérdezném tőlük, hogy mit gondolnak a kapcsolatunkról, és hogy jól van-e az, hogy csak akkor érdeklődünk egymás iránt, ha minden rendben van (munka, pénz, család, egészség)... Egy kapcsolat mélysége mindig akkor mutatkozik meg, amikor baj van. Én például, amikor súlyos beteg lettem, az összes barátomat elvesztettem (felszínes kapcsolatok voltak) + a családomat (szintén felszínes kapcsolat volt), egyedül a párom állt mellettem (nem felszínes kapcsolat). Utólag nem bánom, hogy kiderült a dolog, így sok minden tisztázódott bennem, és azóta máshogy értékelem és máshogy kezelem a kapcsolataimat, más súlypontokat alakítok ki bennük... szerintem gondold át Te is, mit vársz a körülötted álló emberektől, és ők mennyit tudnak megvalósítani belőle. Ha a két dolog nagyon távol áll egymástól, tényleg érdemes más felé nyitni. De azt is gondold át, hogy Te fordított helyzetben hogy állnál őhozzájuk, mert ha ugyanígy, akkor nincs miről beszélni (bár gondolom nem ez a helyzet, mert akkor meg sem fogalmazódott volna benned a kérdés).

Ha már itt kezdtünk el "beszélgetni" gondoltam itt is folytassuk, csak nem haragszol, hogy bemásolom az e-maileket amiket küldözgetsz:

"Mekkora bunkó vagy. Minek kell így leszólni az embert? Ha nem tudsz

normális dolgokat válaszolni, akkor foglald el magad mással." - Mellesleg szerintem az első hozzászólásomban semmi kivetnivaló nincs, tényleg nem értem azokat, akik képtelenek lefoglalni magukat. Nem biztos, hogy az a normális válasz, amit hallani akarsz.

"Na ide figyelj, kezdjük ott, hogy nem kérdeztem a véleményed. Honnan

tudod, hogy mióta vagyok munkanélküli?

Biztos valami egoista, beképzelt parancsolgató sz@rházi vagy, mert

csak azok ilyen görények...

Nem vagyok kíváncsi a továbbiakban a véleményedre (eddig sem voltam),

mert egy kicsit sem akarok olyan lenni, mint te. Biztosan sz@r életed

lehet, hogy ilyen szemét vagy az embertársaiddal. Ja és ha jó az

életed, az se érdekel. Le vagy sz@rva..."

Szerintem, ha mással is így beszélsz ne lepődj meg, hogy nem kíváncsiak rád. Mért kérdezel, ha nem tudod elfogadni a válaszokat? Mégis mire számítottál, hogy mindenki sajnálni fog? Aki egy ilyen oldalra beír, annak számolnia kell azzal, hogy nem csak azt a választ kapja, amit hallani szeretne.

És, hogy reagáljak az e-mailedre is, nincs szar életem, megvan mindenem amire vágytam: család, munka, lakás, barátok, hobby stb. Szemét vagyok? Hát lehet, de legalább nem olyan kis sunyi, gerinctelen mint Te, aki nyilvánosan nem meri felvállalni amit gondol, érez. Mért mailben zaklattál, ide is kiírhattad volna, vagy féltél, hogy rossz színben tünsz fel mások előtt?