Özvegy szülőtök újra párt találna. Mit szólnátok hozzá?

Mindegy melyik apa, vagy anya részéről, ha a fél rendesen bánik vele elfogadnám. Az élet nem áll meg, és hosszutávon a magány felemészti az embert. Ráadásul ha a gyermekét is tiszteli az új partner akkor meg semmi kifogás nem lehet ellene.

Örülni kell neki. Elég bánat érte szegényt, hadd legyen boldog is, rövid az élet!

Nem örülnék neki és kész.

Az biztos, hogy az elhunyt szülőt nem pótolhatná, de valószínűleg elfogadnám. Ha már szegény szülőt érte egy akkora csapás, hogy elvesztette azt, akit nagyon szeretett, legalább ne nehezítsem meg az életét, amikor új lehetőséget kapott a boldogságra. Minden bizonnyal az elhunyt szülő is azt szeretné, ha az életben maradott boldog lenne. Én tisztelném és elfogadnám a választottat, de mint írtam: a vérszerintit senki sem pótolhatja.

Mi a húgommal örülnénk neki, ha anyu találna valakit magának.

Nem tudnám elfogadni. De mivel nincs beleszólásom anya életébe (már nem is együtt lakunk), természetesen tolerálnám, ha ő ettől boldog lenne, normális lenne a pasi és tényleg szeretnék egymást. De az új társa nekem csak egy ismerős lenne, ne is akarjon pótapám lenni.

Aki nem tudja elfogadni,hogy a szülőnek új párja van ( feltéve,ha rendes),az gondolhatna arra is,hogy ha egyedül marad a szülő,kire támaszkodhat majd öreg korára?Ahogy olvasom a véleményeket ezen az oldalon,a szülőre csak addig van szükség,amíg adni tud a gyerekének,utána már csak felesleges kolonc.Miért ne lehetne neki is társa?

Joga van a boldogsághoz mindenkinek.