Ti hogy kezelitek, ha a szülők fontosabbak egy párkapcsolatban mint ti?

4 éve vagyok együtt a barátommal, anno elutazott egy kisebb időre munka miatt, és leveleztünk ahol elmesélte, hogy mennyire szeret és hogy én vagyok a legfontosabb neki mennyire hiányzom neki meg stb. stb. minden szép és jó történetek. De még is úgy érzem a szülei az elsők, az az inkább az édesanyja.

Van hogy elmegyünk kikapcsolódni, és folyamatosan hívogatja az anyja, mikor jön haza stb. Ilyenkor a barátom pedig megváltozik és elkezdünk sietni haza...

Ha nálunk vagyunk filmezünk stb. nem marad sokáig mert tudja hogy az anyja aggódik... Az érdekes az egészben az hogy kikészítik a szülei alig várja már hogy elköltözhessen, de még is ilyen!

Lehet csak én dramatizálom túl, és csak túl sokat várok el ettől a kapcsolattól és tőle, bár szerintem annyira nem nagy elvárás, hogy nyugodtan eltudjunk járni hogy nem időre siessünk haza.

Nektek volt már hasonló kapcsolatotok, hogyan kezeltétek, mit lehet igazából ilyenkor csinálni?

Vagy itt velem van a gond? :))