Ti hogy kezelitek, ha a szülők fontosabbak egy párkapcsolatban mint ti?
4 éve vagyok együtt a barátommal, anno elutazott egy kisebb időre munka miatt, és leveleztünk ahol elmesélte, hogy mennyire szeret és hogy én vagyok a legfontosabb neki mennyire hiányzom neki meg stb. stb. minden szép és jó történetek. De még is úgy érzem a szülei az elsők, az az inkább az édesanyja.
Van hogy elmegyünk kikapcsolódni, és folyamatosan hívogatja az anyja, mikor jön haza stb. Ilyenkor a barátom pedig megváltozik és elkezdünk sietni haza...
Ha nálunk vagyunk filmezünk stb. nem marad sokáig mert tudja hogy az anyja aggódik... Az érdekes az egészben az hogy kikészítik a szülei alig várja már hogy elköltözhessen, de még is ilyen!
Lehet csak én dramatizálom túl, és csak túl sokat várok el ettől a kapcsolattól és tőle, bár szerintem annyira nem nagy elvárás, hogy nyugodtan eltudjunk járni hogy nem időre siessünk haza.
Nektek volt már hasonló kapcsolatotok, hogyan kezeltétek, mit lehet igazából ilyenkor csinálni?
Vagy itt velem van a gond? :))
válasza: válasza:Nem dramatizálod túl, és nem veled van a gond.
Nekünk már volt két gyerekünk, de ugyanez maradt, bírtam vagy 10 évig... már külön élünk.
Én most épp azon vagyok nagyon ki idegileg, hogy barátom most olyan helyzetben vagy hogy segítségre szorul, megkér engem hogy kit hívjak fel, kikkel beszéljek, mit intézzek el! Ezt meg is teszem szó nélkül, mert ő is megtenné értem! Erre, a szülők tudomására jut, és már nekem is mondták, ha valami van akkor mondjam nekik majd ők intézkednek, ne én mert hogy én még is csak egy idegen vagyok ők a szülők! XD És ezt a barátomnak is elpanaszolják! :S De ha én nem segítek, akkor ők nem fognak! Ha szólok nekik, és intézkednek az olyan is lesz!
Nem hiába engem kérnek meg, hogy segítsek és nem őket!
De egyszerűen, ha most is kérdőre vonnak és megmagyarázzák nekem hogy ne én intézkedjek, nem is tudom mit mondjak! :S
Azért mert 23 22 évesek vagyunk már felnőtt talpraesett emberek vagyunk!
válasza:"Azért mert 23 22 évesek vagyunk már felnőtt talpraesett emberek vagyunk!" - hát te igen.
Ha meg idegen ember vagy a szülők szerint, akkor ne nagyon mesélj arról, ami közted és a te barátod közt van.
Mindamellett.... nem neked való ez a srác.
Én ennyi idős koromban házasodtam, apámnak nagyon nem tetszett a dolog, illetve a feleségem, ezért aztán másfél évig nem is találkoztunk.
Nem volt jó, de igazam volt. Te el tudod ezt képzelni?
hogy érted hogy nem nekem való? :)
Egyébként tényleg annyira zavar ez a helyzet, mert folyamatosan ezen agyalok, és képes vok emiatt teljesen bestresszelni. Én egy tök nyugodt természetű ember vagyok, szeretem az embereket is. És szerintem engem is szeretnek sokan amilyen vagyok! :) És lehet épp ezért, kezelem ezt nehezen mert valaki nem fogad el! :D Pedig aztán én nem tiltok semmit, semmi rosszat nem csinálok! Ami szerintem csak szemet szúr nekik, az hogy én fontosabb vagyok a gyereküknek! És irigyek! (Az anyja legalább is...)
De esküszöm nem tudom, hogy kezelni a helyzetet, nem tudom mit tegyek, mert mindent megteszek a barátomért, mert szeretem és ezt a barátom is így látja! De ha ezt nem tudják megérteni! Akkor sajnálom!
És az meg tényleg vicc, hogy én ne intézkedjek/ne segítsek! Mert ők a szülők nekik kell! :D Ez kb. olyan mint ha tegyük fel van egy házas pár, valamelyikük segítségre szorul, és nem a felesége/férje segít, hanem a szülők! XDXD És ez azért elég fura... Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ha anyukámnak problémája legyen, akkor az anyját hívja segítségül! És apukám csak néz ki a fejéből, és hagyja hogy szerencsétlenkedjen! :D
Bár lehet hülye példa, és most össze vissza írok! :D De ilyenkor annyi minden jár a fejemben! :) Nagyon rossz megélni!
Egyszer a barátom, elment külföldre munkát keresni, hogy majd akkor végre lesz alapunk, neki vágni egy új életnek, de annyira hiányoztam neki, hogy nem bírta ki nélkülem, és haza jött! És az anyja, ezt mindig úgy adja elő nekem, hogy miatta jött haza! :D:D:D:D
Ha mesélem, hogy majd együtt megyünk külföldre vagy stb. Megszólalni nem tud! Szerintem belerokkanna, ha elköltözik a gyereke!
válasza:Úgy értem, hogy nem neked való, hogy nem lesz képes kiszállni ebből az anyukás helyzetéből, és téged is benne hagyna.
De ne legyen igazam!
válasza:Te írtad, Kérdező:
"Nem tudom mit tehetnék, hogy rájöjjön hogy ez nem normális. Mert hiába mondom el ezeket, hogy már fenőt stb. Igazat ad meg minden, de lényegi változás nem lenne. "
Én is így voltam az asszonnyal... dumában mindig OK volt minden, de az életben egyszer sem tudtam beelőzni a tesóját, apját, anyját.... elsőre mindig velük egyeztetett mindent.
23 éves koráig így élt... hát nem bízok benn én se, hogy egyszer majd elkezd felnőt férfiként viselkedni.
Remélem azért, valami változni fog! :(
Csak a szülei kopnának le rólam/rólunk és értenék meg, hogy én ki is vagyok!
válasza:Hát a Remény hal meg utoljára.... kb. egy időben az anyukával. Akkortól lesz tied a fiú (?) 40-45 évesen.
Várd ki, ha annyira fontos!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!