Szülők, szerintetek 10 év sok egy párkapcsolatban? Bemutassam itthon, vagy még ne?

Kérdező, a saját szüleidet te ismered... amikor én anno összejöttem a párommal, Ő szintén 17 volt én meg 33, és mégis valahogy túlestünk a bemutatkozáson:) - és azóta eltelt újabb 17 év...

A szüleidnek meg nem kell rögtön kedvelni, elég ha elsőre elfogadják, kedvelni ráérnek azután is, ha már jobban megismerik:)

Mi is így voltunk. Ő 29 én 16. Itt 13 év korkülönbség. Bemutattam. De bár sźegyenlem azt hazudtuk hogy 24 éves. De ezt kb 2-3 hét után bevallottuk.

Szüleimnek csak ez fájt hogy hazudtunk. Azóta eltelt 5,5 év. Van egy gyerek és úton van a következő.

Te ismered a szüleidet. Te tudod mit reagálnának. De semmi képpen ne hazudjatok. Ha jól megvagytok akkor jó.

Egyáltalán nem vészes a helyzet, persze elején lehet picit feszültebb lesz a helyzet mert egy szülőnek azért idő kell hogy picit feldolgozza, de elfogják fogadni nyugodj meg.

Én nővérem esetében ez úgy volt hogy ő 16 éves volt, az akkori barátja meg 25 és ő úgy csinálta ezt a bemutatást hogy apránként adagolta szüleinknek hogy van egy barátja jófej stb... meg hogy idősebb is, így apránként adagolta nekik és eléggé bejött, persze emlékszem arra hogy apámnak ez nem igazán tetszett ő azt mondta hogy meg akarja ismerni a srácot, másnap be is lett mutatva és végül elég jól sült el, mert apám nagyon megkedvelte meg mindenki a családban, igaz ez már több mint 10 éve történt, és 5 évig voltak együtt, sőt még közös gyerekük is van, a szakításuk oka a munka miatt történt, tesóm külföldre ment dolgozni, a srác meg itt maradt mert ő itt volt egy elég nagy cégnél és nem akart innen meglépni mert nagy jövő állt előtte ami egy olyan lehetőség volt hogy nem szabadott volna kihagyni. Végül nővérem vitte a gyereket is külföldre és ott megismerkedett egy másik csávóval és vele van már együtt. A másik srác is magyar bár a szülei az ország másik felén laknak. Szóval már nincsenek együtt, apám sajnálja is mert kedvelte a srácot a mostanival is jól kijönnek, de látszik rajta hogy fáj neki a dolog, főleg hogy a mostani csávója 3 évvel fiatalabb.

Az én esetem is hasonló volt, nekem a barátnőm idősebb ami elég furcsa manapság de sokan vannak így vele ahogy olvasgattam interneten sztorikat erről, meg a munkahelyemen is van ilyen házaspár ahol a nő 12 évvel idősebb a férjénél.

Én tavaly nyáron ismertem meg a barátnőmet, a munkahelyünkön, és elég jól összebarátkoztunk.

Határozottan láttam rajta hogy a 30 as éveit éli és amikor megtudtam hogy 30 éves tehát 8 évvel idősebb nálam sőt 2 hónap híján 9 így azért picit megilletődtem és picit meg is ijedtem miatta. Sokáig nem nagyon kerestem a társaságát, de eléggé ki volt miatta mert ő szeretett velem lenni, mi akkor nagyon jó barátok voltunk, eljártunk munka után erre arra, szüleimnek akkor csak annyit mondtam hogy egy női munkatársammal jól kijövök de ennyi, nem vertem nagy dobra, mivel nem képzeltem el vele még a szerelmet sem.

De aztán fél év után összemelegedtünk és egymásba szerettünk. Amikor elhoztam a szüleimnek bemutatni már akkor látták hogy idősebb nálam, mivel eléggé lehet látni rajta hogy 30 körüli nő, de nem volt baj, elfogadták, mondták is nekem utána hogy nagyon aranyos, és ha tényleg szeretem maradjak vele, ami végül így is volt, őt is elfogadták a szüleim, persze picit furcsának tartják hogy eddig nálam 2 évvel fiatalabb csajoknál próbálkoztam, de ha azt vesszük egyik sem volt soha a barátnőm, nekem a jelenlegi az első barátnőm ezért is lepődtek meg a szüleim hogy 21 évesen lett először barátnőm aki még idősebb is mint én. De elfogadták, kedvelik őt, mivel kedves, normális, és hihetetlen fiatalos ami tényleg az is. Arról nem is beszélve hogy a szüleim gondolták hogy idősebb barátnőm lesz mert a koromhoz képest érettebb gondolkodású vagyok és előrelátó, de nem hitték hogy ekkora lesz a különbség, de ma már szinte észre sem veszik, családtagként kezelik a barátnőmet, főleg hogy tavasszal tervezzük azt hogy rendbe hozzuk a szomszéd házat ahol a nagyszüleim éltek és odaköltözzünk össze, igaz hogy a szüleim itt vannak a szomszédba gyakorlatilag de ezen nem aggódunk hogy gond lenne belőle.

Nálunk 8 év van, 18 voltam mikor megismerkedtünk, ő meg 26. Szüleim közül csak anyám él, kicsit nehézkesen akarta elfogadni a korkülönbséget, és az első pár hónapban elég sokat hangoztatta, hogy úgy sem leszünk együtt 1-2 évnél tovább, mert nekem ő az első, és nem állok meg egynél úgy sem. (persze ezt mind "neked akarok jót, mert nem akarom hogy nagyot csalódj" címszó alatt). Most leszünk két évesek, 20 vagyok, ő 28, összeköltözést, eljegyzést tervezünk, rengetegen udvarolnak nekem, mégsem hagytam ott a páromat. Anyámon néha még mindig érzem hogy keresi a hibákat, de kezdi elfogadni a tényállást.

Kérdező, a szüleidet te ismered, te tudod hogy hogy reagálnának ebben a szituációban, meg persze attól is függ hogy elég érett vagy-e egy ilyen korú pasihoz. Az elején nekem meg volt az érzés, hogy mi van ha gyereknek tekint, meg csak "arra" kellek, meg tudna ő korban hozzá illőt is találni, de a két év alatt úgy vettem észre hogy neki sem kell más :)

Egy felnott ferfi egy kamasz lannyal en furcsanak talalnam.

Hiszen egesz mas eletszakaszban vannak.

Előbb-utóbb mindenki eljut arra a pontra, hogy bemutatja a párját a szüleinek. (Kivéve, hogyha pl. annyira rosszban van szülő-gyerek, hogy nem is beszélnek abszolút, de az elég extrém kivétel)

Hogy bemutasd-e otthon párodat, vagy sem, ez nagyban függ attól, hogy mennyire van rá lehetőség, mennyi ideje jártok együtt, milyen a kapcsolatod a szüleiddel, mennyire kíváncsiak már esetleg a párodra-bár szerintem nem sokat tudnak róla, mert ha beszélgettetek volna szüleiddel, nem kérdeznéd meg itt, és nem merülne fel benned a kérdés, hogy mit csinálj!

Ha félsz attól, hogy 10 év sok egy párkapcsolatban, akkor NE TEDD AZT! Egyáltalán nem sok, pláne, ha a férfi javára van az. Adódhatnak gondok abból, hogy esetleg más életszakaszban vagytok, de ha tényleg komoly gondolkodású vagy és nem az az ember, akinek kell még vagy 5-6 évnyi tapasztalat az élettől, hogy megállapodhasson (ezt mi így kívülről nem tudhatjuk), akkor ez teljesen ideális is lehet!

Ahogy előttem is mondták már, beszélgess egy kicsit a szüleiddel a párodról, először ne azzal kezdd, hogy mennyi idős, de akár azt is elmondhatod, hogy félsz, hogy nem fog tetszeni nekik a kora, de tökjól megvagytok, stb. És a reakciótól függően még bármit dönthetsz...