Melyik volt életed legboldogabb időszaka? És a legboldogabb esemény? (kort és nemet kérnék)

Mindig nagyon boldog voltam, most is az vagyok, a szüleim mindent megadtak / megadnak nekem, szerelmes vagyok a barátomba, sok barátom van, imádom a sulimat, jól tanulok, imádom a családomat.

Legboldogabb események...Hát, talán amikor megtudtam, hogy felvettek a városunk gimijébe, ami a világ legjobb sulija:):) De amúgy nemigen tudok egyet kiemelni.

17L

Nagyon jó a kérdés, még jobbak a válaszok! :)

Nekem úgy 25-26 éves korom után, amikor körvonalazódott, hogy melyek a fontos dolgok számomra, mit akarok az élettől, és elkezdtem tenni érte, és párhuzamosan igazi barátokra tettem szert, akik valóban mellettem vannak, részben közös az életünk, együtt töltjük a hétvégéket, napi szinten beszélünk, nem csak havonta megiszunk egy kávét és rohan ki merre lát. Ezzel párhuzamosan a kinézetemben is meg mertem valósítani azt a merészséget, amire korábban csak vágytam. Valamilyen szinten felszabadultam minden téren, valóban elértem, hogy egyáltalán nem befolyásolja a tetteimet, döntéseimet más emberek véleménye, a konvenciók, stb. Ez az időszak szakmai és művészeti sikerekkel egészült ki - ezek közül az egyik a legjobb esemény számomra. Meg a sok koncert, pl. 2007 Miskolc Operafesztivál: Therion - akinek a zene központi szerepet játszik az életében, annak katartikus élmény ilyenre eljutni, de ezt nem fogja mindenki megérteni :) És amikor eljutottam Németországba egy fesztiválra - igazából az utazások a legkedvesebb emlékeim, legyen akár tanulmányút, akár körülnézés, akár koncert, fesztivál céljából...

Nem mondom, hogy nehézségei nem voltak, de alapvetően ezekben az években jobban önmagamra találtam, és jobban ki tudtam állni magamért, mint korábban bármikor.

Persze szép emlékeket adnak a szédült boldogság pillanatai, amikor sikerült összejönnöm valakivel, akivel veszettül akartam - de ezek nem maradtak tartósak. Mostani kedvesemmel nagyon nehezen jöttünk össze, úgyhogy ez nem volt éppen rózsaszín, de nyilán tele volt, és ami még fontosabb: van szép pillanatokkal...

29/n

Amikor elöször voltam szerelmes, még 14 évesen, az a fajta "Semmiért egészen" szerelem volt, és jó visszagondolni, hogy lehet valakit önzetlenül ennyire szeretni. Persze már vége:)

Aztán amikor a kedvesem megkérte a kezem. Ő elég konzervatív, nekem csak annyit mondott, hogy négyszemközt akar apukámmal beszélni, szóval elkezdtek beszélni, én meg az ajtó mögött hallgatóztam:D Fél éve "jártunk" akkor.

Aztán amikor kislány voltam, és a mamám tanított sütni-főzni, és én voltam a kedvenc unokája. Sajnos már nem él:(

A másik meg a főiskola, mert végre tudom egyre biztosabban, hogy közelebb vagyok a célomhoz:)

21.13-as: pont azért nem írtam nemet, mert ha férjnél vagyok, akkor logikusan kikövetkeztethető. :)

Azt figyeltem meg, hogy egy olyan válaszadó sem volt, akinél a pénzhez kapcsolódott volna a boldogság. Jó ezt látni.