A parom apja kiosztott mit tegyek elmondjam a paromnak?

Ronda dolgokat vágtatok egymás fejéhez, ez nyilván nem helyes. Te tudod a párod milyen lelkületű és ez mennyire viselheti meg. Az apja nyilván az ő pártját fogja fogni. Nem biztos hogy ezek után kedvelni fognak téged. Ti egymás közt rendezzetek mindent, beszéljétek át a sértéseket amit egymásra kiabáltatok. Ne maradjon tüske ha újra együtt vagytok.

Én elmondanám egyébként, mert mi mindent megbeszélünk, ez alatt értsd hogy MINDENT. Pont ez segít abban, hogy ne kerüljön sor veszekedésre amit amúgy mindketten gyűlölünk. Jobb kimondani ha valami bánt, mint hagyni felhalmozódni és kitörni egyszerre.

Én szülőként megértem az apuka reakcióját. Minden szülő aki szereti a gyerekét, még ha nem is szól bele a gyereke magánéletébe, ha azt látja, hogy a gyereke testileg-lelkileg padlóra kerül valaki más miatt akkor a szülőnek is fáj.

Fáj látni ha a gyerekünk szenved, és képtelenek vagyunk segíteni, enyhíteni a fájdalmán. Egy ilyen szakításnál, persze, hogy a szülő a gyerekét támogatja, és még a legrendesebb szülő is haragot érez a másik fél iránt, mert bántotta a gyerekét. Ilyenkor a szülő csendben vár, reménykedik, hogy a padlóról egyszer csak feláll a gyerek, és tovább tud lépni. Biztos vagyok benne, hogy a barátod szülei sokkot kaptak, hogy kibékültetek, mert tudják a kapcsolatnak nem lesz szép jövője. Hamarosan újra összekaptok, és előre félnek, hogy a fiúk végre kezd talpra állni, de miattad lehet újra padlóra kerül.

Kiosztott az apja? Érthető? Végül is a gyerekét bántottad.

Azért gondolj bele, te mit tennél ha a gyerekedet akit szeretsz valaki csúnyán megbántja??? Neked is fájna nem???

Kár volt újra összejönnötök. Tudod felmelegítve csak a töltött káposzta finom, a kapcsolat ami elsőre nem működött az másodjára sem fog működni. Újra fájdalmat fogsz okozni..

A kérdező nem írta le a szakításuk okát. Mégis miből következtet arra némely válaszoló, hogy ő volt az?

Igenis vannak emberek, akik maguk teszik tönkre a kapcsolatukat, aztán meg nyarvékolnak mindenfelé, meg haldokolnak, leépülnek ha szakításra kerül a sor. De az is lehet, hogy mindketten hibásak voltak, sőt, nagy %-ban ez a helyzet. De ahogy egy szakításba sem avatkozhat bele kívülálló, úgy egy békülésbe, esetleges folytatásba sem. Még a szülők sem. Ha most boldogok lesznek, akkor szerencséjük van, ha nem, majd szakítanak még egyszer. Egészséges felnőtt ember túl tudja tenni magát egy szakításon. Lehet, hogy megviseli, de nem megy bele tönkre. Aki meg igen, ott nem a partnerrel volt a baj, nincs miért hibáztatni.

ma 22:02

Teljesen mindegy kinek a hibájából lett vége a kapcsolatnak. A szülő csak a gyereke szenvedését látja, és ez nem tetszik neki. Biztos vagyok benne, hogy a kérdező szülei is haragudnának a srácra, ha a kérdező omlott volna össze, és az apja/anyja heteken át az ajtó mögött állva szomorúan hallják, hogy a lányuk keservesen zokog. A lényeg az, hogy a szülők még ha nem is avatkoznak a gyereke életébe, akkor sem örülnek ha a gyerekük megtörik egy szakítás miatt.

Az én szüleim egyszer sem ordították le az ex pasijaim fejét, ha szakítottunk és a padlón voltam miattuk. Sajnálni biztos sajnáltak, de mit szóljanak bele? Az én dolgom volt. Ha már ahhoz érett voltam, hogy kapcsolatom legyen akkor megoldom és ha van elég eszem túl is lépek rajta.

Nem is tetszett volna nekem, ha az anyám/apám így tesz.

Ha esetleg olyan viszony van anyós/após és meny/vő között, akkor el lehet neki mondani, hogy hát nem így kellett volna ezt a veszekedést, de minek essen neki?? Véleménye lehet a dologról és még ha elő is adja, nem mindegy, hogy hogy.. Csak a fia választottjáról van szó és egy esetleges családtagról.