Mit tennétek ha kiderülne hogy a párotok három évig más gyerekét nevelte?

Akkor eldöntötted hát, magad mögött hagyod a múltat... Meg lehet érteni.

A múltkor még a magad nevében kérdezted, hogy mit tegyél. Most tovább mentél, hogyha majd lesz egy barátnőd a jövőben, Ő mit szólna. Amúgy jogos, mindenen el kell gondolkodni és talán jól döntöttél. Így van mögötted 3 év, viszont a másik lehetőség halálodik tartó elkötelezettséget jelentene. Jobb így.

Éldd az életed!

Én nem tudom elképzelni, hogy ez lelkileg hogy lehet megcsinálni. Szeretsz, gondozol 3 évig egy gyereket, aztán csak úgy otthagyod, mert nem te vagy a biológiai apja? Kb. így?

"- Szia apu!

- Szia kicsim, figyi, mostantól nem vagyok az apád.

- ???

- Hát tudod, van egy ilyen genetika-izé, és a DNS-ek,és... á, mindegy, egyszer majd megérted. Na, ég veled!"

A szeretet, a kötődés érzése egy orvosi lelettől automatikusan el tud múlni? És akkor azok a gyerekek, akik utólag tudják meg, hogy örökbe fogadták őket? Egyáltalán miért szeretik egymást a családtagok? Kötelességből? Vagy mert azt úgy szokták, fel sem merül, hogy esetleg nem is lenne olyan szimpatikus a másik, ha nem lenne az apám/ anyám/ gyerekem / nagynénim... ? Gyanítom, hogy ha egy kicsit megpiszkálnánk ezt a tabutémát, érdekes dolgokra bukkannánk.

Gondolkozzunk logikusan.

A férfinek a gyerekhez jogilag nincs köze.

Ha az anyja egyszercsak úgy dönt, hogy nem engedi a láthatást, akkor a férfi fejre is állhat, akkor sem fogja tudni tovább látogatni a gyereket.

Ez mind a gyereknek, mind a nevelőapának borzasztó lenne.

Ne jójjetek azzal, hogy eddig nevelte, kötődés stb. Ha az anya borít, akkor mindenki szív.

A gyereknek is az az érdeke, hogy ne játszanak az érzéseivel. Most még kicsi, hamar felejt.

Élje mindenki a saját életét.