Anyám 15 éve hazudik nekem. Szinte beleőrülök annyira fáj. Mit csináljak?
Mióta az eszemet tudom azt hallgatom anyámtól hogy apám mekorra szemét ember amiért sose látogat meg, egy forintot nem adott még és úgy csinál mintha nem is lenne gyereke. Ez mondjuk igaz mivel eddig csak képen láttam, de anyumnak nem lett volna joga belém nevelni hogy milyen szemét az apám mivel ő tehet róla.
Hétvégén itt volt a mamám, ő sose szerette ha anyu szídja apumat. Úgy voltam vele hogy azért mert alapból utálja a gyűlőlködést.Most is rákezdett anyám hogy mindjárt szülinapom,Karácsony meg minden és apumnak most se fog eszébe jutni hogy valahol a nagy világban van egy lánya. Erre mama mondta neki hogy ezt hagyja abba vagy mindent elmond nekem. Erre anyu hogy nincs mit elmondani mert ő az igazat mondja.
Na, erre elkezdtek veszekedni és kiderült hogy apámnak volt családja mikor anyum teherbe esett és még véletlenül sem akarta őket ott hagyni értünk. Mikor anyum megtudta, hogy terhes azt mondta apámnak hogy fizessen neki és akkor úgy veszi hogy nem történt köztük semmi és nem ő az apám.
Mama azt is elmondta, hogy anyu közben elakart menni abortuszra de túl sokat várt és már késő volt. Szóval át akarta verni apumat. Ez nekem több okból is nagyon fáj.
1: Anyum minden egyes nap, minden alkalommal elmondta ha pénzt kellett valamire adni hogy mennyire utálja apámat amiért elhagyta. Azt mesélte hogy nagyon szerették egymást csak apum nem állt készen egy gyerekre és nyúlcipőt húzott. Közben már volt 3 gyereke +felesége.
2. Apámnak nem csak nem kellettem de még ki is fizette a 'jussomat' (vagy anyum jussát) ez annyira megalázó.Inkább csak lépett volna le csendben, mint hogy egy összeggel meg nem történtnek tekíntsen.
3. Mindig is fájt, hogy apu nem akart de az jó érzés volt hogy anyu örült nekem és akármilyen nehéz is volt felnevelt egyedül, mert fontos voltam neki.Erre kiderül hogy csak azért születtem meg mert mire apum kifizette túl volt velem a 12. héten.
Annyira rossz hogy átvert hogy mióta tudom csak sírok és élni se akarok, hisz minek éljek, ha a saját szüleim se akartak és anyumnak is csak teher vagyok???
Mindig is nyomorultnak éreztem magam de most főleg.Anyu ha tehetné már eldobott volna csak akkor nem kapna utánam pénzt.Mivel maradandó betegségem van nem csak családipótlék jár neki, ezért visel el maga mellett.
Mit tehetek hogy ne érezzem azt hogy csak egy kolonc vagyok anyum nyakán? Hogyan tehetem túl azon magam hogy engem senki se szeret úgy mint mást pl.a szülei vagy nagyszülei? :'(
15/L
(Elnézést amiért ilyen hosszasan írtam le, miközben 2 mondatban is le tudtam volna..csak jól esett leírnom, mert ezt senkivel nem tudom megbeszélni.)
válasza:Hát igen, a különélő anyukák nagyon szemetek tudnak lenni a saját gyerekükkel, mégha nem is ez a céljuk.
Kislány, én elhiszem, hogy rohadt szar lehet az az érzés, amit leírtál, de tény, hogy anyukád mégiscsak felnevelt inkább, és nem dobott el magától. Ez azért mégiscsak azt jelenti, hogy szeret téged.
Készülj a jövődre, tanulj, és aztán majd éld a saját életed a saját családoddal.
Mondanám, hogy ne gondolj ezekre a gondolatokra feleslegesen, mert csak magadat bántod vele. Próbálj meg azért pozitívan gondolkozni.
Ez van, ez a helyzet, ebből kell a legjobbat kihozni. Ki tudod belőle hozni a legjobbat :) Azzal, ha ennek ellenére élvezed az életed :)
Sok sikert, kicsi lány!
válasza:Íme a gyerekéért élő "ÉDESANYA" mintapéldája. És még a férfiakat, apákat szidják!
Talán próbálj meg több időt a mamáddal tölteni, beszélgetni.
válasza: válasza:Sajnálom, ami veled történt. :/
15 éves létedre elég jól átlátod a helyzetedet.
válasza:Szerintem probalj apaddal is beszelni errol.
Konnyen lehet hogy erdekli mi van veled, csak nem mer kozeledni, merthogy annakidejen az volt a megallapodas, hogy kimarad az eletetekbol, es fel. Na meg szegyelli magat, hogy ennyi ido eltelt.
Emberbol van o is, meg ha nem is a leggerincesebb fajtabol, de azota megis van egy lanya...
Vasárnap próbáltam vele erről beszélni.Direkt nem támadóan kérdeztem tőle hogy miért nem az igazat mondta el és hogy miért utálja apumat ha így egyeztek meg? Erre az volt a válasz hogy majd ha felnövök belátom hogy miért hazudott. De nem fogom mert ez nagyon csúnya volt tőle. Felnevelt, ez igaz.De mindennap csak a pénzről tudott beszélni és arról hogy milyen igazságtalan vele az élet. Már ott tartok hogy alap dologokra se merek kérni pénzt (pl. női dolgok,ruha,osztálypénz) mert csak panaszkodik utána órákon át.
Mama rendes és igazságos ember de messze laknak így 2-3 havonta találkozunk, max. egy délutánt.Sajnos nem túl közeli a viszonyunk.
Az a baj 6-os, hogy csak a keresztnevét tudom. Anyum még véletlen se említi soha, se egy papír, amin szerepel a neve.
Mamám biztos tudja, de azt mondta, hogy nem akarja hogy még nagyobbat csalódjak benne, mert nem rendes ember. Ezt kb. 2 éve mondta.
Azt tudom még, hogy mikor születtem Debrecenbe lakott.De ez elég kevés ahoz hogy megkeressem.
válasza:" Erre az volt a válasz hogy majd ha felnövök belátom hogy miért hazudott." - érdekes, minden szülő erre szokott hivatkozi, ha bebukik egy hasonló hosszú távú hazugsággal... de az idő ezt valahogy nem szokta igazolni... szóval inkább csak ügyetlen kísérlet a mentegetőzésre.
Kérdező, szerintem hívd fel a figyelmét, hogy a dolgok kölcsönösek, szóval, akkor hazudjon, ha tőled is elfogadja a hazugságot, ha viszont őszinteséget vár el, akkor saját maga is legyen őszinte, ennyi.
Egyébként meg ez a mindenkit érintő "nagy kamaszkori felismerések" egyike, amikor az emberekben - mindenkiben - tudatosul, hogy a szülei nem szentek meg nem is tévedhetetlen etalonok, hanem ugyanolyan emberek, mint mások, az ő életük is tele van jó meg rossz döntésekkel, erényekkel meg hibákkal. (legfeljebb Neked ez most vödör jeges víz formájában jött, nem évek alatt kisebb adagokban, mint általában)
De a kamasz kornak van ám egy másik dolga is ezzel egyidejűleg, hogy az embernek ekkor kell megkeresnie és megtalálnia a SAJÁT útját, a saját elveit, a saját életének céljait, a saját értékrendjét. Ez egyben a szülői családról való leválás útja is, hogy már nem az számít, hogy anyu mit miért mond, meg apu mit miért csinál, meg ők miről mit és miért gondolnak, hanem már az a lényeg, hogy te magad mit akarsz, mi a célod, és mit gondolsz dolgokról.
válasza:"Szerintem probalj apaddal is beszelni errol."
Na az lenne még egy szép történet, ha most kiderülne az apja családjában, hogy van még egy gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!