Mit tegyek a 17 éves lányommal?
Nem akar iskolába járni, az első suliban megbukott, pótvizsgázni nem ment, ujra kezdte, megint megbukott, múlt szeptembertől egy másik iskolába kezdett, azt is otthagyta.
Kétségbe vagyok esve, mi lesz belőle ? Egyedülállóként nem mindegy még az sem sajnos, hogy kapunk-e családi pótlékot, mert nagyon szükösen élünk, semmi magyarázatot nem akar adni, hogy miért. A tanárai azt mondják értelmes, érettségizhetne, tovább tanulhatna felsőfokon, de hogyan ??????? Mit tegyek??????
A kapcsolatunk sosem volt rossz, mindent meg tudott velem beszélni, nyitott vagyok bármire vele kapcsolatban, de tönkre fogok menni az idegeskedéstől. Rossz példát sem mutattam neki, mert én mindig dolgoztam, másodállás is, stb., hogy neki meg legyen apa nélkül is mindene.
Psychológushoz vinném, de nem jön el velem, családsegítőről, gyámügyről hallani sem akar. Mit tegyek ????
bocsánat,vmit nagyon elnyomtam.
Szóval olyan pofont adnék neki hogy a fal adná a másikat.
Te vagy az anyja neveld meg!
10:22: azt írod életet, bocsi - nem nagyon értem, mit akarsz ezzel mondani, kérelek kicsit bővebben ?
10:28: nincsenek már szüleim sem, sajnos az apja 11 éve nem jelentkezik, úgyhogy nincs család, akivel megbeszélhetném, úgymond "idegenek" vannak csak, meg Ti.
10:46 Nem pontozlak le, miért tenném, köszönöm, hogy válaszoltál, a negatív vélemény is vélemény, lehet, hogy ki fog derülni én vagyok a hibás.
Az a helyzet, hogy a gyerek még iskolaköteles 18 éves koráig, ergo nem tud elmenni dolgozni.
Minden esetre a családi pótlék miatt nem kell aggódni, azt nem fogod elveszíteni. Viszont ha a gyermek félárva, akkor az árvasági pótlékot LE kell mondani ha magántanulóként fog továbbtanulni, mert magántanulónak csak abban az esetben jár ez, ha szellemi ill. testi fogyatékban szenved. Ha ez nem történik meg akkor sajnos vissza kell fizetni.
Javaslom hogy írasd be magántanulónak, úgy nem kell bejárnia iskolába. Sajnos ez ellen nem tudsz tenni semmit.
Ilyenek a törvények sajnos.
Szerintem ha ilyen elõfordul, talàn hasznos lehet màsnak a tapasztalatom, kicsit késõn írok tudom- szòval érdemes kicsi idõt szànni a gyerekre úgy a mindennapokban. Megfigyelni, mit szeret kicsit kivàrni hàtha magàtòl elõbújik belõle mit szeretne.
Ha a szülõ tanult õ is az lesz. És itt a folyamatos tanulàsra gondolok. Ha mi gyàrban dolgozunk és nem tanulunk mellette pl egy nyelvet, hogy elõrébb jussunk, tõle se vàrjuk. Kitõl , mibõl làtnà hogy a tanulàs hasznos. Igenis a gyerekek leutànoznak minket. Tini korban csak a tettek szàmitanak a szülõtõl , a szavaknak igen kevés erejük van. Ezt màr Vekerdi is leírta.
De aggodalomra sincs ok. Rosszabb sem lesz nàlunk a gyerek. Dolgos ember lesz belõle, ha mi is azok vagyunk.
De el lehet indulni a fejlõdés útjàn akàr együtt.
És mégegy gondolat.
Talàn nincs önbizalma a tanulàshoz. Elõfordul, hogy elveszik a tanàrok a gyerek kedvét a tanulàstòl egy életre, egy jò kis megjegyzéssel. Ezt lehet érdemes még erõsíteni benne, a magàn tanulàs is jó ötlet lehet, nagyon nem mindegy milyen a tanàr és mennyi figyelmet kap tõle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!