Segítség! Mit ronthattam el a 16 éves lányommal?

én is 16 éves lány vagyok, és nálam is szinte ugyanez a helyzet, én nem aggódnék az Ön helyébe, mert amiről kell,hogy tudjon,arról biztos beszámol a lánya (legalább is ha magamból indulok ki)

Szerintem nem szeret beszélgetni a dolgairól. Vagy vannak olyan dolgai, amiről úgy gondol,h nincs köze hozzá vagy nem örülne neki és jobban megérti ezeket a barátai. Gondolom én...

lehet h azt hiszi h te még mindíg gyereknek tartod őt

persze tudom ő még gyerek is

de gondolj bele ő azt hiszi h még gyereknek gondolod aki nem tudja eldönteni h mi a jó neki

pedig ez nem igaz ő is eltudja dönteni h mi a jó és mi a rossz

Gyerekfejjel gondolkodva nem igazán értem, hogy miért ilyen a lánya. Ő pedig igazán megérthetné hogy ha néha fáradtabban megy haza a munkából és rossz kedve van. Talán tényleg felnőttesebben szeretne gondolkodni, és néha tényleg a gyerekeknek is kell egy kis kikapcsolódás, és talán a barátaival jobban el tudja engedni magát. Egy jó beszélgetés általában sokat segít.

15/L

Lázad. Az első probléma amit leírtál, az hogy nem érzi jól magát melletted viszont baj... Sajnos tudom milyen, az én édesanyám is kedvtelen mufurc mostanában, bár én már kinőttem a lázadó korból de mégis kevesebbet vágyom a társaságára. Előtte együtt jártunk koncertre, mindenhova... Próbálj olyan közös programot szervezni vele, amiről tudod hogy szereti, és azalatt az idő alatt próbálj meg végre te is megszabadulni a hétköznapi gondoktól. Azt még én sem érthetem milyen családfentartónak lenni és ez mennyi stresszel jár, de épp ezért le merem neked írni: a gyerekek sosem fogják megérteni miért stresszelnek annyit a felnőttek. Próbáld meg a legtöbb problémát vidáman felfogni, és ne midnig keseregni rajta. Ha hajlandó vagy visszamenni a tinikorba nagyon jól kijöttök majd a lányoddal.

Az, hogy azt mondta ha ő akarná megtenné de nem akarja szerintem annyit takar, hogy tudatni akarja veled, hoyg már nem te vagy az "úr" és nem "parancsolhatsz" neki. Tudod most kezdi el azt érezni hogy ő bizony önálló felnőtt ember, és te ugyan ne mond meg neki hogy mi jó neki:) nefélj, kinövi. Ezzel sokmindent nem tudsz kezdeni, esetleg annyit, hogy máshogy adod elő magad, és nem azt mondod hogy "ez vezsélyes neked, nem örülök neki" hanem valami más indokkal próbálod meg meggyőzni hogy ne menjen...

Szia!

Ez teljesen normális...Én is ilyen voltam és még most is húszas éveim elején is majdnem...

Pszichológia szakos vagyok, gyakran beszélünk ilyen dolgokról. A lányod önálló döntéseket szeretne hozni (és meg is hozza ezeket méghozzá helyesen) az ő szemszögéből nézve, pedig olyan mintha "nevelni akarnád" ezekkel a beszólásokkal és ő ettől már elzárkózik. Kezdett lejárni az az időszak, hogy megmondod mi a jó neki és ő akkor azt el kell fogadja. Természetes reakció az is, hogy tiltakozik, hiszen most abban a korban is van egyébként is.

Ilyen helyzetekben legközelebb hagyd rá, különben könnyen előfordulhat, hogy legközelebb még azért is megteszi:)

Én például még sosem szivaroztam, és anyukám folyton azzal henceg mikor megkínálnak cigivel, hogy nem cigizek, olyankor jön, hogy még azért is:D

Ez teljesen jól van így, semmit nem rontottál el ezen a téren, csak a lányod elindult az önállósodás nagy útján. Légy mellette, egyengesd az útját, de ne szólj bele nyíltan, sőt idegenek előtt még annyira se, mert ezzel letéped benne az önállóságnak induló szárnyakat!

Amúgy meg, hidd el, minden amit tesz elsősorban a szüleinek köszönhető, a közeli családtagoknak. A lélek harmadik összetevője, ami elsősorban azt szabályozza, hogy mit tartunk helyesnek teljes mértékben a nevelés eredménye!:) szóval csak pozitívan

A stresszel kapcsolatban meg. Az én anyukám is pont ilyen stresszes, állandóan panaszkodik. És hiába mondom, hogy a pozitív hozzáállás sokat segítene olyankor még jobban felháborodik. Még nem tudom, hogyan segíthetnék neki, mivel elég ritkán vagyok itthon.