Segítség! Mit ronthattam el a 16 éves lányommal?

Az a baj, hogy úgy érzem, a lányom szeretne minél messzebb kerülni tőlem érzelmileg.

Egyébként nagyon értelmes leányzó, felnőttesen gondolkozik.

Sokszor mondja, hogy szerinte nagyon pesszimista vagyok, ami valahol igaz is, hiszem elég stresszes munkám van, így sokszor megyek haza feszülten.

Lehet, hogy ezért van az, hogy ha a barátaival van, mindig vidám, nevet, de ha velem megy valahova, sokszor kedvtelennek látom. Főleg akkor fordul elő, ha panaszkodni kezdek valamire, pl. a közbiztonságra, munkahelyre, stb.

A másik pedig az, hogy amikor pl. mentünk egy házibuliba, és megkínálták alkohollal, rögtön nemet mondott rá, tényleg nem szokott sosem inni, még az illatára is húzza a száját. Ekkor mondtam a vendéglátónknak, hogy én sem örülnék neki, ha inna, erre a lányom azt válaszolta, hogy nem azért nem iszik, mert én nem akarom, hanem azért, mert ő ezt így érzi. Egyébként sokszor fordult már elő, hogy ha valami számára szokatlan dologra hívták volna, nemet mondott, és amikor én mondtam, hogy az veszélyes neked, és nem örülnék neki, akkor is ez volt rá a válasz, hogy ha ő akarná, megtenné, de nem akarja.

Szerintetek mi váltja ki belőle ezeket? Szeretne önállóbbnak látszani, vagy azt akarja, hogy bízzak benne?

49/N