Tényleg minden nőnek "kötelező" gyereket szülnie?

Ezt én is így gondoltam, aztán terhes lettem "véletlen", persze jó kapcsolat, mai világban biztosnak mondható állasunk volt/van, 2 autó, ház...amit akarsz és természetesen megtartottuk, de akkora élmény volt, amit még most nem is sejtesz és mi most a 2.-at várjuk, aki tervezett. Később másképp fogod ezt gondolni, főleg ha lesz 1 olyan partnered akinek az életed a kezedbe adnád.

Addig viszont láss világot, építsd a karriered...

rövid sztori:

lakik felettem egy idős néni, aki szó szerint bolond. képzeleg mindenféle hülyeségről, előadja mindenkinek, kopogtatja a falat.

nos, ennek a néninek, se gyereke, se férje nem volt soha életében. igaz, diplomás, doktorált egyetemi tanár. karrierje biztos volt, meg sok pénze is, viszont nem volt, akiről gondoskodhasson, akit önzetlenül szerethet, akiről tudja, hogy a legszorosabb kapocs köti őket össze.

ez a néni ebbe bolondult bele. a kutya nem néz felé, nincs akihez szóljon...

ezzel nem akarok meggyőzni senkit, de én nem szeretném úgy leélni az életemet, hogy ezt a csodát kihagyjam belőle.

Kedves 23:08!

Nem garantálja a gyerek a boldog öregkort, ahhoz, hogy a gyereked feléd nézzen majd, JÓ SZÜLŐNEK KELL LENNI, következetesnek, de szeretetben nevelni.

Gondolom, nem olvastad végig, úgyhogy csak a te kedvedért bemásolom egy korábbi hozzászólásomat:

A nagyszüleim nagyon rossz szülei voltak anyukámnak, a 2 kisebb testvérét mindig többre becsülték, pedig anyu segített a szüleinek a legtöbbet, anyut mindig kevesebbnek értékelték, hátráltatták, bántották, ugráltatták, kiszolgáltatták magukat vele, ütötték, kihasználták.

Anyu 50 éves, és nem kér a most 71-77 éves szüleiből, azt mondja, ha a tesói voltak nekik a jobbak, akkor őt felejtsék el, ugráltassák a tesóit. Anyu már nem is szívesen beszél a szüleivel.

Megjegyzés: Szerintem mama magára fog maradni, volt idő, amikor az egész faluval összeveszett, a legkisebb gyereke (anyu húga, az egyik kiskedvenc) Svédországban dolgozik évek óta, egyedül neveli a kisfiát, akivel nem sokat törődik (sajnálom azt a gyereket, pedig nagyon értelmes kiskölyök, talán az anyjánál is nagyobb koponya, de már most látszik rajta, hogy az anyja nem törődik vele eleget, mert agresszív, erőszakos, az iskolában - ott kint Svédországban - verekszik, 8 éves...), a második gyerekének (anyu öccse, a másik kiskedvenc) egészségügyi problémákkal küszködik, a nejével kölcsönösen többször megcsalta egymást, az apósa megfenyegette, hogy kicsinálja... Anyu meg már nem akar velük foglalkozni, csalódott az egész rokonságában, azokban, akik között felnőtt. Őt mind csak kihasználta, és belefáradt.

Figyu, olyan fiatal vagy meg. Ne aggodj a kedv megjohet... En is mikor befejztem az egyetemet 23 eves voltam, majd masoddiplomaztam es 25 elmultam mikor a masoddiplomat befejeztem. en is elni akartam utazni, vilagot latni, karriert epiteni. volt egy baratom akkor 7 evet voltunk egyutt de nem akartam elkotelezni magam es o sem volt afajta. engem is kritizaltak h most mar ideje lenne, ott a baratom, de vhogy nem ereztem h nekem ezt kene csinalnom. Majd jott egy alkalom es kulfoldre koltoztem azota mar ennek az orszagnak is az allampolgara vagyok. az akkori baratom nem akart velem jonni, en meg ereztem nekem jonnom kell, meg akartam valositani az almom. Majd mikor kialakultak itt a dolgok a palyamon helyezkedtem el, kineveztek felsovezetoi szekbe, vettem hazat, ceges kocsi etc, majd belepve a 3x-be, a kedv megjott magatol. egyre jobban ereztem h mindenem megvan jo allas, jo fizetes, beutaztam a vilagot, de vmi hianyzik egy szereto ferj es gyerekek.

azota megtalaltam eletem parjat es van egy gyonyoru 5 honapos babam. 35 evesen szultem elso babo, terhessegemmel semmi baj nem volt, es szep, egeszseges ertelmes baba szuletett. Ugy erzem nem maradtam le semmirol, hisz eltem, utaztam, karriert epitettem, es nem banom h ilyen keson szultem. Jelenleg is dolgozom a babo mellett igaz idom semmi de meg lehet oldani. igy nem kellett sem a csaladrol sem a karrierrol lemondani. nem beszelve arrol h sokkal tobb mindent meg tudok adni a picinek mint amit tudtam volna 25 evesen. nem csak anyagiakat ertem itt hanem szeretetet, turelmesseget feleje. en tudtam h 20evesen nem voltam meg erre erett. en most ertem be. Picinek mindene megvan jarunk vele kulon foglalkozasokra, uszni viszem mert imadja a vizet, imad pancsolni, es mindezt melo mellett csinalom. Igaz ahogy irtam magamra mar nem jut ido. de nem banom imadom a szabadidoemt a kislanyommal eltolteni.

Szerintem szomorú, hogy vannak olyan nők, akik nem akarnak gyereket, mert éjszakázás, fogyókúra, meg gyereknyávogás..... aki így gondolja az önző. Csak a saját karrierjére gondol, csak saját magával törődik, csak a saját életét akarja élni. A gyerek az élet velejárója. Lassan már az lesz ciki, ha valaki azt mondja szeretne gyereket?

Én 23 évesen szültem az elsőt, direkt, szándékosan!! Azóta van még egy és imádom őket! Igen, éjjelente néha felkeltettek, sőt, híztam is a terhességek alatt, de amikor átölelnek a csöpp kezükkel és hozzám bújnak, az többet ér minden nagyívű karriernél!!!

Én öregkoromban várom majd a családod, az unokákat, játszunk, beszélgetünk, a karrieristák meg ülnek egyedül a luxuslakásukban.

Ez a divat, szingli lenni. Gratulálok.