Tényleg minden nőnek "kötelező" gyereket szülnie?

Nem, egyáltalán nem kötelező gyereket szülni!

Én is így vagyok vele ahogy te, annyi különbséggel hogy teljesen elzárkózom a témától, a válaszom 'nem' és végleges!

Érdekes módon sosem voltam pár nélkül, sőt azóta férjem is van aki természetesen ugyanígy gondolkodik hiszen nekem nincs jogom egy olyan embert magamhoz kötni aki akar gyereket! Én sosem lázadtam, nem buliztam, nem piáltam, nem pasiztam, semmi olyasmit nem tettem amit a korombeliek! És ezzel most is így vagyok! Élni azt akarok de nekem nem azt jelenti, amit a többi embernek, hogy járunk buliról bulira és akkor megyünk haza amikor kedvünk van és nem vállalunk felelősséget meg d*gunk összevissza! Nem, ez engem sosem izgatott. Fiatal koromtól a tanulás, a munka ösztönzött, az hogy minden időmet a szenvedélyemnek áldozhassam. És ezzel most is így vagyok. Egyáltalán nem félek a felelősségtől, mert hiába omlik össze egy világ az anyukákban, el kell hogy mondjam, nem csak a gyerek jár felelőssggel. Önzőnek sem gondolnám magam, mert ez nem a gyerekvállalástól függ hanem az ember természetétől! Mindenesetre bírom az okos anyukákat amikor az 'önző' jelző fejemhez csapkodása után a következő szavuk az hogy majd egyedül fogok megr*hadni mert nem lesz aki pelenkázzon. Na és akkor ki is az önző? Mert szerintem nem azért kéne szülni hogy legyen aki veled van. Én mindenesetre nem akarok magamnak ápolót és társadkodónőt szülni, ha másnak ez kell akkor tessék, csak akkor gondolják meg mit mondanak! Nagy családom van, papa, mama, 3 testvér, unokatestvérek szerte a világon, azoknak gyereki, ha esetleg megjönne hozzá a kedvem fél órára... És nem utolsó sorban ott a férjem. Igaz nem rég beszólt egy anyuka hogy mit a jó francot képzelek én hogy a párom és magam családnak merészelem hívni, mikor az csak a gyerekes hősöknek jár. xD És még valami törvényt is mutatott. Hát sajnálom mi ettől még egy család vagyunk. Hiába irigylik tőlünk, a kedvezményeiket meg nem fogjuk elrabolni, nem azért tartunk igényt a 'család' megnevezésre.

Köszönöm szépen nagyon boldogok vagyunk és hiába erőlködnek mindenféle alkudozással hogy "a francba ha most boldog vagy akkor legalább öreg korodban tuti nem leszel az és egyedül maradsz!" Ez nem lesz így. Az az ember aki egyedül nem boldog az nagy társaságban sem lesz az! Azon kívül nem akarom elszomorítani az embereket, de akárhány gyereket szülnek, ők is ugyanúgy egyedül maradhatnak! Mert mi van ha a férjük elhagyja őket egy fiatal tyúkért (ahogy akárkit el tud még akkor is ha van gyereke sőt inkább akkor) vagy előbb meghal? És a gyerek megutálja és 18 éves korában elhúz a világ másik végére? Attól függeltenül hogy nevelik, ez megtörténhet. De ahogy a mai divatot nézem ahol az a menő ha szerelmes vagy a gyerekedbe, az anyáknak már is fel fog érni egy halállal ha a fiúk elvesz egy lányt és vele fog élni vagy ha a lányuk elveszi valaki és elviszi otthonról...

Szóval egyáltalán nem kötelező gyereket vállalni. Nem lesz ettől az ember sem kevesebb, sem rosszabb, sem abnormális, sem önző sem boldogtalan és nem marad le semmiről. És attól sem lesz felsőbbrendű, mint ahogy sokan képzelik, ha gyereki vannak. Mindenkinek más az élete, a vágyai. Aki ezt nem tudja elfogadni az főjön a saját levében tovább :D

Sajnálatos, hogy egyesek szerint 200 ezret csak k..válkodással lehet könnyen megkeresni.

Csak, hogy tudd, egy másik országban lazán megkapsz ennyit pár óráért naponta és még k..válkodni se kell érte. Csak éppen nem állnak szóba olyannal, aki gyerekhez rohangál haza. Már csak ezért is megéri, hogy nekem nincs.

én 20 éves vagyok, még van jópár év egyetem előttem. szeretném píteni a karrierem, de mindenképpen szeretnék babát is. pedig utazni is szeretnék, későbbi szakmámmal karitítav munktá is szívesen végeznék külföldön. de ezek mellé nekem fontos egy baba. én abban hiszek, hogy ha van párunk, szerveztőtehetségünk és akaratunk, akkor mindent lehet. ugyanakkor nem ítélem el azt sem, aki nem szeretne gyereket. az ember szeretből, akaratból vállaljon gyermeket, ne a társadalmi szerepekért. lehet azt mondani, hogy majd rossz lesz idősen, de hány meg hány olyan idős embert ismerek, aki szeretetben nevelte a gyermekeit, azok meg rá se nyitják az ajtót.

a gyermek annyira egyéni döntés, annyi akarat kell, hogy egy kisbabából embert faragjunk...nem mindnekinek ez az álma. szerintem több megértést kéne egymás irányába tanusítani nagyon sok tekintetben. egyik tábornak sem lesz igaza a másik ócsárolása miatt.