Mit tehetnék annak érdekében, hogy az édesapám feleségével kicsit rendeződjön a kapcsolatunk és ne betolakodóként bánjon velünk?
Sajnos válok a férjemtől, így gyermekeimmel hazaköltöztem. Itt nőttem fel, a lakás felét én örököltem a nagypapám után, a másik fele a nagymamámé.
Összesen 3 szobás a lakás. Amikor kiderült, hogy költözök, édesapám azonnal mindenben a segítségemre sietett. Neki egy rossz szava sem volt a költözés miatt. A felesége viszont nagyon mérges rám.
Én megértem, hogy sok kellemetlenséget okozunk így nekik (a második babával terhes és most a kicsit is az ő szobájukba kellett költöztetni), de úgy érzem ez ellen neki van a legkevesebb joga lázadozni.
Én próbálok vele kedves lenni, de ő minden szavamra ugrik és így szinte lehetetlenné teszi a jó kapcsolat kialakítását. A gyerekekkel goromba és folyamatosan veszekszik velük, még a 2 éves lányommal is kiabál, mert szerinte túl hangosan nevet...
Kezd nálam is elszakadni a cérna, de nem szeretnék tovább rontani a dolgon, inkább megpróbálok valami megoldást keresni. Van valami használható ötletetek? A költözés sajnos mindkét fél részéről megoldhatatlan.
Ami megoldás lehet, hogy a meglévö gyerekeket közös gyerekszobába teszitek, egy szobában alszol te, egy másikban a szüleid.
Apukáddal meg a feleségével beszéljétek meg, hogy miként lehetne a háztartást átszervezni, hogy ne legyen gond. Esetleg hetenkénti váltásban föztök, meg végzitek az egyéb munkákat (ahol te azért többet vállalhatnál, mert a másik kismama), meghatároztok szabályokat, hogy miként zavarnád öket a legkevésbé.
Nehéz helyzet, én ezt nem bírnám. A férjeddel hol laktatok?
Nem tudom hogy képzelitek de ezt sokáig nem fogjátok bìrni. Ha jól értem van 3 szoba amiből most te 2őt elfoglalsz a gyerekeiddel és apádéknak jut egy szoba. De mi lesz ha megszületik a 2.ik gyerekük? Ők éljenek 4en egy szobában míg ti 4en vagytok 2 szobára úgy hogy csak 1 felnőtt van? Valahol megértem hogy apukád felesége kiakadt hisz eddig ők az otthonuknak tekintették ezt a lakást mégha nem is volt a tulajdonuk és te hirtelen elfoglaltad szinte az egészet. Mégis minek kellene örülnie? Én a helyükben elköltöznék de gondolom neked jó hogy ott vannak mert egyedül nem tudnád fenntartani a kecót. Nem értem miért várod hogy boldog legyen a helyzettől de ha ennyire nem tetszik akkor küldd el őket.
A különbség pontosan az, hogy aki albérletben él, az valószínűleg fent tudja tartani amgát egy másik albérletben is, ergo, ha kell, tovább tud költözni :)
Ők meg egy fizetésből nyomorognak egy helyen, ahonnan nem tudnak elmenni.
Szerintem az a minimum, hogy csak akkor szülünk, ha bármilyen körülmények között meg tudunk élni.
A konkrétan "anyósék lakásában élünk szimpla kegyből, de a fenntartásunkat már nem tudjuk fizetni így nehogy kitegyeek", nem olyan állapot.
Azért azt még "halkan" hozzáfűzném, hogy hasonló helyzetben voltunk, ha már albérletről van szó :)
Albérletben élünk, a tulajnak most született gyereke, kérdéses volt hogy nem szeretnének-e költözni lakásból apuka kertesébe, mert akkor apuka jött volna ide lakni.
Lerendezték maguk között, mi maradhattunk... de ha kellett volna, el tudtunk volna költözni innen, hogy visszajöhessenek.
Na ez a legfőbb különbség.
Üljetek le hárman felnőttek, és mondd el, hogy ez így nem mehet tovább.
Beszéljétek meg, hogy mit lehet csinálni, de hármótok közül neked van a legtöbb jogod ott lakni. Ezt a mostoha-anyád is vegye figyelembe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!