Ti barátok tudtatok maradni szakítás/válás után a gyereketek apjával?

Ha a férjed az otthonodban szívességre kéred, annak nyomós oka lehet. Ha nincsen a lakásodhoz köze, miért őt rángatod? Ez hihetetlen, és az is, hogy közösek a progik.

Olyan mintha a szeretőd lenne a férjed. Nem is értem a kérdésed. A nőjének nyomósabb oka lehetne rád panaszkodni.

A férjem és az exe egyáltalán nem beszélnek egymással, csak kb. félévente egyszer ha elkerülhetetlen a gyerekek miatt. A gyerekeken és egyre többször most már rajtam keresztül kommunikálnak, mert egyszerűen (nem tudom miért alakult így), de utálják egymást sajnos. És bizony látom, hogy ez nagyon rossz a gyerekeknek. Próbálom csitítani meg simítani a dolgokat amikor csak lehet a gyerekek miatt, de hát ugye kevés vagyok én ehhez egyedül...

Nem lehetsz könnyű helyzetben, mégis azt tanácsolom neked, hogy a gyerek miatt az alapkommunikációt és emberi egymáshoz állást sose hagyjátok el. Biztos nehéz lehet azok után amin keresztülmentél, ezért nem is kell vele jópofizni vagy bájcsevegni, csak röviden tömören amit a gyerek miatt kell megbeszélni és ennyi. Semmi több. A ház körüli munka az már neccesebb, azért az már egy baráti viszonyt feltételezhet ami ugye köztetek nincs. Jobb lenne ha valaki mást próbálnál az ilyenekre megkérni, vagy ha megteheted fizess valakinek alkalmanként. Neked lesz könnyebb feldolgoznod a szakítást ha nem jön-megy ott nálad folyton a gyereked apja.

"baratsag"ra nincs szukseg, az amugyis annyit er mint az "azert maradhatunk baratok" cimu megalazo bucsuszoveg.

Viszont mivel a gyerek mindenkeppen egy kapocs marad egy eletre, egy korrekt "munkakapcsolat"ot kell kialakitani. Nem kell jo viszonyban lenni, bajcsevegni stb, de frocsogni se muszaj minden alkalommal ha meglatod. A kozos dolgokat minimumra korlatozni, de a gyerek ugyeit korrektul es normalisan tudni megbeszelni.