Mikor lennél büszkébb a fiadra, ha orvos lenne vagy nyomozó?

Lehetsz akár takarító, akkor is büszkék lennének rád, ha a munkádat pontosan, szépen, rendben végeznéd el. Nem úgy van, hogy azért büszkék rád, mert miniszter/pék/tanár lettél, hanem AHOGY dolgozol.

DE ha mindenképp választani kell, én az orvost választanám, viszont elhivatottság nélkül nem leszel jó orvos.

Mindkét esetben büszke lennék rá.

Nem az számítana, hogy mi a szakmája, esetleg mi a szakma presztízse, vagy mennyi az érte járó bére- a lényeg, hogy szeresse, tisztességgel tanulja- végezze el, lássan rajta, hogy elégedett a választott hivatásával.

Egy normális, szerető szülő szerintem így gondolkodik.

Ha még gondolkodsz, akkor beszélgess erről a szüleiddel- hátha vannak ismerőseik, barátaik, akik orvosok vagy nyomozók- esetleg megkérhetnéd őket arra, hogy engedjék meg, hogy beszélgess ezekkel az emberekkel a munkájukról, a tanulmányaikról, a mindennapokról, vagy ha lehetőségetek van rá, akkor szétnézni a munkahelyükön.

Tök mindegy, az a lényeg a szüleid szemében mindig rendes ember légy. És akkor is büszkék lesznek rád ha közrendőr vagy éppen ápoló vagy.

Ez fordítottan is igaz, lehetsz rendőr főnyomozó vagy agysebész, ha szüleid szerint nem vagy más mint egy gazember.