Lelöktem a férjem a lépcsőn. Most bajban vagyok?

Na csináltattam látleletet a biztonság kedvéért, de feljelentést nem tettem, egyelőre egyik oldalon sem kevertük bele a rendőrséget. Szerintem nem jelent fel, sőt, a nyakamat tenném rá, hogy ő legalább annyira parázik az ügytől, mint én. Persze ezt egyikünk sem mutatja ki a másiknak.

Én is hallottam már valamicskét önvédelem esetén az arányosság követelményéről, ezért is aggódom annyira. De alapvetően fogalmam sincs a jogról, nem vagyok sem ügyvéd, sem ügyvédjelölt. Majd megkérdezem a válóperes ügyvédemet, mi a szitu ilyenkor. De szerintem nem lesz ebből feljelentés egyik oldalon sem. Ő is fél, és én is.

A férjemtől is tartok persze, úgyhogy egy ideig nem alszom otthon, az biztos. Bár most sérülten talán nem annyira veszélyes.

Végül kiderült, nem tört csontja, csak a bordája repedt, és a bokája rándult. Tegnap még a röntgen előtt írta, hogy több csontja is törött, amolyan öndiagnózis alapján. Gondolom rám akart ijeszteni vagy lelkiismeret furdalást kelteni. Azóta is sajnáltatja magát és igyekszik elérni, hogy rosszul érezzem magam, de azért pontosan tudja, hogy magának köszönheti, úgyhogy azért visszafogottak a szemrehányásai.

Én úgy teszek, mintha kegyet gyakorolnék azzal, hogy nem fordulok a rendőrséghez. Mondtam neki hogy vetettem látleletet (azt nem részleteztem, hogy milyen csekélyek a nyomai, úgyhogy ő azt hiszi, a nyakamon is látszik a szorítása), és bár én szeretnék minél nyugalmasabb válást, de hosszú évekre megkeseríthetem az életét, ha megpróbál kics*szni velem. Az ügyvédem szerint nincs miért aggódnom, lehetetlen, hogy elítéljenek, ha egyáltalán odáig jutna az ügy, és jelentsem fel nyugodtan, de én szeretném elkerülni a hercehurcát. A férjem biztos nem fordul a rendőrséghez. Sőt, végre hajlandóságot mutat arra, hogy kifizesse a ház felét, csak végre tűnjek el az életéből. Persze azért hogy ne tűnjön fülét-farkát behúzott kiskutyának, hozzátette, hogy mindezt csak azért, mert ha sokáig szívom még a vérét, még a végén egyszer úgy felb*szom az agyát, hogy meg talál ölni. De most már nem félek. Úgy érzem, képes vagyok uralni a helyzetet.

(Amúgy mindketten jól keresünk, sosem tartott el, és a ház felét az én örökségemből fizettük, úgyhogy nem egy kisemmiző feleség vagyok, csak a jogos jussom akarom.)