Mit csináljak ha anyám beleszól abba hogy egy héten hányszor aludjak a páromnál? 27/N

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket a 15-17 évesek szoktak itt feltenni, és abban az esetben helyes is lenne az anyuka intelme.

De amikor idősödik az ember, és bőven felnőtt korára talál párt, akkor már felgyorsulnak az események és nem tinédzser módjára lassú tempóban történnek a dolgok.

Mit szólna anyuk, ha azoknak az érett felnőtteknek erősítenéd a táborát, akik 1 hónap után összeköltöznek és már az eljegyzésen is túl vannak?

27 évesen van annyi rálátásod szerintem a dologra, hogy tudd, neked mi a jó.

Bár én még csak 21 éves vagyok, nem régóta dolgozom is már, mégis hasonló módon meg akarták szabni a határokat, hogy ne legyen együttalvás.

Most ott tartunk, hogy tervezgetjük az összeköltözést 2 év után, és ezt a szülők is teljes mértékben elfogadták (nagy meglepetésemre).

Én anyám ellen is mindig a sarkamra álltam. Bármennyire ellenezte, hogy 19 évesen egy fiú miatt a fővárosba költözzek önerőből, és itt kezdjek új életet, én megtettem, és érdekes módon anyámmal is javult a kapcsolatom, illetve a partnerkapcsolatomban sincsenek különösebb problémák, egy-kettőt leszámítva. Mi körülbelül (munkahelyi beosztástól függően) hetente 3 alkalommal találkozunk, abból egy éjszakát töltünk együtt, a többi arról szól, hogy csak vagyunk a másiknál, beszélgetünk, eszünk, illetve közös barátokkal csinálunk közös programokat. Teljesen jó így. Annak idején valószínűleg édesanyád is inkább a szerelme mellett akart lenni, nem az édesanyja szoknyája mellett. Közel harmincéves, felnőtt, dolgozó nő vagy, önállóan tudsz gondolkodni, el tudod magad tartani, már semmi beleszólása nincs az életedbe. Tanácsot adhat, de nem korlátozhatja a személyes szabadságodat, és nem mászhat bele a magánszférádba. Örökké az ő kicsi lánya maradsz, de idővel megszokja, hogy már magadért vagy felelős, és neki nem kell felelősséget vállalnia a te döntéseid következményeiért.

L

Az isten szerelmére már egy felnőtt nő vagy. Anyád azért szól bele így az életedbe mert hagyod.

Ha szereted azt a pasit akkor természetesen a ti kettősötök érdekeit kell szemelőt tartanod és nem anyádét.

Ha komoly és stabil kapcsolatot szeretnél ami fejlődőképes akkor ezt jegyezd meg.

Én ennyi idős koromra saját gyereket szeretnék, nem hogy én lennék a gyerek...

27 éves vagy. Miért hagyod anyukádat belefolyni a kapcsolatodba? SEMMI köze hozzá. SEMMI.

Talán anyukád félt csalódástól, és szeretné látni, hogy a párod is "töri " magát érted. Régen azt tartották helyesnek, ha a férfi jár a lány után.

De még ha így is lenne 27 évesen már te jobban meg tudod ítélni, hogy mi a helyes az adott helyzetben.

Remélem van saját véleményed is. Arról ugyanis nem írtál.

Veled egyidős nő vagyok, nagyon sajnálom a helyzeted. Szerintem nagyon durva, hogy a mai világban egy ember nem keres annyit, hogy társbérletbe tudjon valakivel költözni (ami havi 50 lenne mondjuk rezsi+albi), mert a további dolgait már nem tudja egyedül kifizetni.:( Szörnyű szerintem, ahol ma tartunk.

Én már 8 éve (egyetem eleje óta) lakom külön, szerencsém volt, mert a szüleim támogattak lelkileg és 22 éves koromig anyagilag is, azóta már csak néha kérek. Sajnálom, hogy ilyen méltatlan, ahogyan az első helyesen írja, tinédzser szerepben vagy otthon. Mert tényleg az embernek 10 éve volt ez a problémája aktuális...

Próbálj kitartani, ha nem mersz/akarsz anyukáddal összeveszni, és aztán költözzetek össze, amint úgy érzed, hogy Ő az igazi.

27n

Bár nagykorú vagy (már rég), ha otthon laksz, nem tudod elkerülni a megjegyzéseket. Ugyanez lenne akkor is, ha házasként laknátok anyukádnál - beleszólna azokba a dolgokba, amiről tudomása van.

3 dolgot tehetsz:

1. Elköltözöl - ami ugye az esetedben azt írod, hogy nem megvalósítható,

2. Kikéred magadnak és összeveszel anyukáddal - ami ugye hosszabb távon nem teremt kellemes hangulatot otthon,

3. Nyelsz egyet és minden megy ugyanúgy tovább...

Azt a lehetőséget nem írtam, hogy megbeszélitek a dolgot és egyetértésre juttok, mert gondolom ezt már próbáltad mielőtt a kérdést kiírtad.