Tényleg lehet majd akármilyen a gyerekem?
Úgy értem, hogy a párommal mindketten nyugodt habitusú emberek vagyunk, emellett diplomások, műveltek és úgy gondolom, következetesek is. Mégis a szüleim -mivel a testvérem eléggé félresikerült (drogügyek, pánikbetegség stb.)-, állandóan azt szajkózzák, hogy ha a gyerek dolog szóba kerül, hogy várjam meg, nekem milyen gyerekem lesz, hogy örüljek, ha 4 éves koráig rám nem gyújtja a házat (ezt először én mondtam testvérem gyerekére, ugyanis testvérem és a párja komplett őrültek, pszichiátriai esetek -minden héten verik egymást, szitkozódnak, rongálnak, majd öngyilkossággal fenyegetőzik az egyik, meg ehhez hasonlók-, ők szerintem egyértelműen nem fognak normális gyereket nevelni). Egyszerűen nem tudnak egészséges légkört teremteni a gyerekneveléshez.
Mindenesetre szeretném ezt másoktól is "hallani": tényleg nem lehet tudni, hogy melyikünknek lesz tisztességes, rendes gyereke és melyikünknek bűnöző vagy abnormális (nem betegre gondolok, hanem rosszul neveltre)? Tényleg lehet nekem is olyan a gyerekem, ha pl 2000 km-re a szüleimtől és testvéremtől nő fel, lehet olyan, hogy néha bekattanjon és törjön-zúzzon vagy hogy megverje a saját anyját vagy olyan, aki egy középiskolát is alig végez el diplomás szülők mellett? És lehet a húgom gyereke tök normális a bűnöző hajlamú, pszichés beteg szülők ellenére is? mennyi ezeknek az esélye? Tényleg nem én alakítom azt, hogy milyen lesz a gyerekem, tisztességes, rendes vagy egy bűnöző gengszter?
Mindenki valamilyen alaptermészettel, egyéni adottságokkal születik.Aztán ehhez majd hozzájönnek az átélt tapasztalatok, a nevelés, a hajlamok, stb..És ezek is formálják, rontják vagy javítják a személyiséget.
Nem minden gyereknek van arra szüksége, hogy nyugodt és művelt legyen a szülő, mert vannak, akik olyan természettel jöttek a világba, hogy őket "keményebb kézzel" kell nevelni, mert rájuk az hat jól.Tehát ki kell majd próbálnod, tapasztalnod, hogy a te gyermekedre mivel lehet jobban hatni, milyen nevelési módszer éri el a legjobb eredményt nála.Egymáshoz kell csiszolódni.sok szülő ott hibázza el, hogy ezt nem veszi figyelembe, úgy neveli a gyermeket, ahogy ő jónak látja, nem pedig úgy, ahogy az a gyereknek a legmegfelelőbb.
Mellesleg veszélyes az ilyen bizonytalan szülői hozzáállás, mikor a szülőben ott bújkál a félelem, hogy neki "akármilyen" gyereke lehet.Ha később is a hibát fogod félve lesni benne, az ki fog derülni, a gyerekek mindent megéreznek és épp ez fog odavezetni, hogy akár valóban rossz gyerek lehet belőle!Mert azt fogja érezni, hogy úgyis annak tartod.
az egyik legfontosabb amit egy szülő agyerekért tehet, hogy elfogadja olyannak, amilyen és megelőlegezi a bizalmat.Mondhatjuk úgy is, a a "gazda szeme hízlalja a jószágot".
A szüleim nem láttak meg semmit sem. :) Mindig is én voltam a formálhatóbb gyerek, nekem elég volt egy ejnye-bejnye, máris tudtam, mit szabad és mit nem, mégis engem állandóan büntettek, sokszor még azért is én kaptam büntetést, mert a testvérem nem takarított, ahogy megkérték rá ("kollektív büntetés"- mondta anyám). Tőlem 15 évesen leszedték a cigit és egy fejleüvöltés után 2 hónapos szobafogságot kaptam, míg a testvérem 16 évesen már rendszeresen dohányzott és néhány poén célzatú mosolygós beszóláson kívül mást nem is kapott. Ezek után természetes lett, hogy melyikünk dohányzik és melyikünk nem, hisz neki sosem volt tilos és sosem magyarázták el neki, hogy ez mennyire káros.
Ő a keményebb fejű, az akaratosabb, a felelőtlen, mégis mindig én kaptam a nagyobb büntetéseket és mindig nekem kellett elvinnem a balhét, köztük sok olyanért is, amiért a mai napig nem érzem hibásnak (pl azért, hogy a testvérem olyan lett, amilyen, mikor én mindig szóltam a szüleimnek, ha szerintem nem voltak elég kemények).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!