Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Tényleg lehet majd akármilyen...

Tényleg lehet majd akármilyen a gyerekem?

Figyelt kérdés

Úgy értem, hogy a párommal mindketten nyugodt habitusú emberek vagyunk, emellett diplomások, műveltek és úgy gondolom, következetesek is. Mégis a szüleim -mivel a testvérem eléggé félresikerült (drogügyek, pánikbetegség stb.)-, állandóan azt szajkózzák, hogy ha a gyerek dolog szóba kerül, hogy várjam meg, nekem milyen gyerekem lesz, hogy örüljek, ha 4 éves koráig rám nem gyújtja a házat (ezt először én mondtam testvérem gyerekére, ugyanis testvérem és a párja komplett őrültek, pszichiátriai esetek -minden héten verik egymást, szitkozódnak, rongálnak, majd öngyilkossággal fenyegetőzik az egyik, meg ehhez hasonlók-, ők szerintem egyértelműen nem fognak normális gyereket nevelni). Egyszerűen nem tudnak egészséges légkört teremteni a gyerekneveléshez.

Mindenesetre szeretném ezt másoktól is "hallani": tényleg nem lehet tudni, hogy melyikünknek lesz tisztességes, rendes gyereke és melyikünknek bűnöző vagy abnormális (nem betegre gondolok, hanem rosszul neveltre)? Tényleg lehet nekem is olyan a gyerekem, ha pl 2000 km-re a szüleimtől és testvéremtől nő fel, lehet olyan, hogy néha bekattanjon és törjön-zúzzon vagy hogy megverje a saját anyját vagy olyan, aki egy középiskolát is alig végez el diplomás szülők mellett? És lehet a húgom gyereke tök normális a bűnöző hajlamú, pszichés beteg szülők ellenére is? mennyi ezeknek az esélye? Tényleg nem én alakítom azt, hogy milyen lesz a gyerekem, tisztességes, rendes vagy egy bűnöző gengszter?


2014. szept. 20. 19:37
1 2 3
 11/23 A kérdező kommentje:
Igen, az érdekes, hogy legtöbbször a kisebbik gyerek az, amelyik elkallódik. Épp ezért én nem hiszek benne, hogy a genetika lenne ennyire meghatározó. Egyszerűen a legtöbb embernek elfogy az ereje, türelme a kisebbik gyerekre, ezért mindent ráhagynak (vagy legalábbis túl sok mindent, amit nem kéne). Persze lehet kivétel, de én ezt figyeltem meg.
2014. szept. 20. 20:25
 12/23 anonim ***** válasza:
29%
Hát, ha nem baj én is leírnám a saját példám. Négyen vagyunk testvérek. A szüleink nagyon nyugodt, művelt és csendes emberek. A legidősebb bátyám kamaszként elég kezelhetelen volt. 17 éves korára kiélte magát, most 29 éves és orvos. A második bátyámmal sosem volt semmi komolyabb probléma. Ő igazi művészlélek, kicsi kora óta táncol. 24 éves, jelenleg koreográfus. A legkisebb bátyám 21 éves. Most egyetemre jár, de nagyon sokat bulizik, iszik, talán drogozik is. A szüleink félnek, hogy nem is fog megváltozni. Én meg... Emlékeztek, amikor a Harry Potterben McGalagony megkérdezi Harryéktől, hogy miért vannak benne minden balhéban, és Ron azt feleli, ő is ezt kérdezgeti magától? Na, ezt érzem én is. Nem gondolom magam lázadónak, de így is mindig bajba kerülök. Volt már, hogy rendőr vitt haza, mert tiltott területen bandáztunk néhány barátommal, stb. Szóval igen, gyakorlatilag akármilyen gyereked lehet. De reménykedj, hogy rád fog hasonlítani. :) 17/l
2014. szept. 20. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/23 anonim ***** válasza:
100%

Mindenki valamilyen alaptermészettel, egyéni adottságokkal születik.Aztán ehhez majd hozzájönnek az átélt tapasztalatok, a nevelés, a hajlamok, stb..És ezek is formálják, rontják vagy javítják a személyiséget.

Nem minden gyereknek van arra szüksége, hogy nyugodt és művelt legyen a szülő, mert vannak, akik olyan természettel jöttek a világba, hogy őket "keményebb kézzel" kell nevelni, mert rájuk az hat jól.Tehát ki kell majd próbálnod, tapasztalnod, hogy a te gyermekedre mivel lehet jobban hatni, milyen nevelési módszer éri el a legjobb eredményt nála.Egymáshoz kell csiszolódni.sok szülő ott hibázza el, hogy ezt nem veszi figyelembe, úgy neveli a gyermeket, ahogy ő jónak látja, nem pedig úgy, ahogy az a gyereknek a legmegfelelőbb.

2014. szept. 20. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/23 anonim ***** válasza:
100%
Kérdező rosszul látja szüleinek eltérő nevelési módszereit. A szülő korán meglátta, hogy milyen a gyerek és annak megfelelően próbált nevelni: az amúgy is engedelmesebbet, "konformistábbat" próbálta kötelességtudónak nevelni, a másiknál, az eleve más tulajdonságúnál meg olyan módszert alkalmazott, amit éppen célravezetőbbnek ítélt meg (aztán lehet, hogy tévedett és nem jó módszert alkalmazott). Nem lehet pontosan meghatározni, hogy az öröklöttségnek vagy a nevelések mekkora a szerepe. Sajnos a gének kombinálódása kiszámíthatatlan. Való igaz, hogy inkább a nagyszülőknél kell körülnézni, hiszen a nagyszülők tulajdonságai jönnek ki elsősorban az unokákban. Aztán az összes felmenőt meg kell nézni, mert egyes tulajdonságok csak hosszú "lappangás" után az x-edik generációban jönnek felszínre. A nevelésnek csak annyiban van szerepe, hogy időben és helyesen felismert jó tulajdonságokat és képességeket ki tud teljesíteni és hasonlóképpen rossz tulajdonságokat is képes kiteljesíteni.
2014. szept. 20. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/23 anonim ***** válasza:
100%

Mellesleg veszélyes az ilyen bizonytalan szülői hozzáállás, mikor a szülőben ott bújkál a félelem, hogy neki "akármilyen" gyereke lehet.Ha később is a hibát fogod félve lesni benne, az ki fog derülni, a gyerekek mindent megéreznek és épp ez fog odavezetni, hogy akár valóban rossz gyerek lehet belőle!Mert azt fogja érezni, hogy úgyis annak tartod.

az egyik legfontosabb amit egy szülő agyerekért tehet, hogy elfogadja olyannak, amilyen és megelőlegezi a bizalmat.Mondhatjuk úgy is, a a "gazda szeme hízlalja a jószágot".

2014. szept. 20. 20:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/23 A kérdező kommentje:

A szüleim nem láttak meg semmit sem. :) Mindig is én voltam a formálhatóbb gyerek, nekem elég volt egy ejnye-bejnye, máris tudtam, mit szabad és mit nem, mégis engem állandóan büntettek, sokszor még azért is én kaptam büntetést, mert a testvérem nem takarított, ahogy megkérték rá ("kollektív büntetés"- mondta anyám). Tőlem 15 évesen leszedték a cigit és egy fejleüvöltés után 2 hónapos szobafogságot kaptam, míg a testvérem 16 évesen már rendszeresen dohányzott és néhány poén célzatú mosolygós beszóláson kívül mást nem is kapott. Ezek után természetes lett, hogy melyikünk dohányzik és melyikünk nem, hisz neki sosem volt tilos és sosem magyarázták el neki, hogy ez mennyire káros.

Ő a keményebb fejű, az akaratosabb, a felelőtlen, mégis mindig én kaptam a nagyobb büntetéseket és mindig nekem kellett elvinnem a balhét, köztük sok olyanért is, amiért a mai napig nem érzem hibásnak (pl azért, hogy a testvérem olyan lett, amilyen, mikor én mindig szóltam a szüleimnek, ha szerintem nem voltak elég kemények).

2014. szept. 20. 20:45
 17/23 anonim ***** válasza:
100%
Lehet genetikai hajlam a drogra, bűnözésre, agresszióra, ivászatra, minden ilyesmire, de kb 95%-ban a nevelésen múlik. Máskülömben mi értelme lenne a nevelésnek, ilyennek született a gyerek nincs mit tenni bűnöző lesz? Természetesen nem. Ha te normálisan neveled a gyerekedet normális lesz. Bízom benne hogy sikerülni fog :)
2014. szept. 20. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/23 A kérdező kommentje:
Egyébként igen, attól félek, hogy az én gyerekeim majd a testvéremre ütnek, vagy esetleg anyámra (mindkettő elég pszichopata jellegű tüneteket mutat). Ráadásul apám családjában többen alkoholisták, illetve más szenvedélybetegek voltak. Nem tudom, mihez kezdek majd, ha nem rám vagy a páromra üt a gyerek...
2014. szept. 20. 20:50
 19/23 anonim ***** válasza:
100%
érdekes kérdés. leírom a saját tapasztalatom: négyen vagyunk testvérek én a legkisebb, én már apa nélkül nőttem fel, nekik volt édesapjuk. a legidősebb testvérem nagyon "simulékony" felszínes. anya-mama kedvence, második testvérem a fekete bárány, teljesen ellentétes értékekkel, és erkölcsösséggel. a harmadik tesóm aki akkor volt kicsi mikor apa kezdett lezülleni az mamahotel szindrómás. a két idősebb saját családot alapított és élik az életüket kisebb-nagyobb hibákkal. ők úgy gondolom szerető, megértő, következetesen nevelő családban nőttek fel. a harmadik tesóm anya nélkül életképtelen. én pedig aki teljesen apa nélkül nőtt fel, és anyám mindent rám hagyott, mert nem volt energiája velem foglalkozni (reggeltől estig dolgozott, hogy el tudjon tartani) hát én úgy gondolom teljesen normális vagyok. van kialakult erkölcsi, világ, politika stb nézetem. egyetemi végzettségem. mivel mindig a saját utamat jártam, sokszor hibáztam, de fontos, hogy mindig tanultam belőle. szerintem az a legfontosabb, a nevelésben, legalábbis hosszú távon, hogy az alapvető értékeket hitelesen át tudja adni a gyermekének, hiszen nem lehet a szülő mindig a gyermeke mellett, sok döntést egyedül kell meghoznia, és ott akkor dől el, hogy jól vagy rosszul dönt. ha vannak saját értékei, amikhez mérten tud dönteni akkor nagyobb valószínűséggel fog jó döntést hozni!
2014. szept. 20. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/23 anonim ***** válasza:
100%
Még nincs is gyerek, és már félsz. Èn tudod miért féltem? Hogy ne vetéljek el (elindult), hogy elmúljon a ciszta az agyából, hogy ne legyen gond a magzatvíz mennyisége, stb. Sorolhatnám estig. Hidd el, hogy a terhesség az tele lesz olyan dologgal, ami miatt aggódni lehet, és hát ez szülés után is megmarad. Ilyenekre ne is gondolj, tök felesleges. Egy babát örömmel várunk, és megelőlegezzük neki, hogy "jó" gyerek lesz. Aztán majd az élet sodor úgyis, ha valami máshogy alakul, ráérsz akkor a valós problémán aggódni, előre tök felesleges.
2014. szept. 20. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!