Áll a bál, kitört a botrány. Menjek vagy maradjak?

Vidéken vagyok szüleimnél, pici gyerekkel, szülés előtt két héttel. Itt szülök elvileg, merthogy a nagyszülők majd segítenek a kezdeti időkben. Csakhogy: amióta lecuccoltam a picivel, meg a nagy hasammal, azt kell látnom, hogy ötször annyi teher van rajtam, mint odahaza Budapesten: apám nem tudja ellátni magát és depressziós, anyám dolgozik, bár azt ígérte, leáll, hogy nekem tudjon segíteni, megtehetné, de nem teszi. Én takarítok, gyakran én főzök és egész nap le sem ülök, a kis tipegőmmel vagyok, aki még ráadásul beteg is lett, aludni nem tudok, én is kezdek beteg lenni. Hatalmas a hasam, fáj mindenem, mégis én hajlongok, emelgetem. Ma kiborultam, hogy visszamegyek Pestre, a férjem haza is vinne, betegre aggódja magát miattunk, Ő legalább minden nap fél 4-től átvenne mindent. Holnapután van vizsgálatom itt vidéken, ha nem lenne, azonnal elmennék...persze így is megtehetném, hogy akkor holnapután levonatozok, de szülés előtt félek vonatozni...itthon elviselhetetlen a légkör. Próbáltam szépen mondani, hogy úgy érzem, sok nekik ez, hogy itt vagyunk, nekem ez így nagyon nehéz, majd szülés előtt jövök csak le, erre fel leordították a hajamat a gyerek előtt, hogy hálátlan dög vagyok. Még annyit, hogy a ház úszik a koszban s a rumliban, akkor javul a helyzet, ha én nekiállok vakarni a koszt, holott épp elég lenne a gyerek, meg a várandósság...más kismama pihen szülés előtt, az én hasam meg folyton beton, fáj mindenem, és egész nap sírok...férjem a válaszra vár, jöjjön-e értem. Mit tegyek? Érzelmileg zsarolva vagyok, merthogy micsoda szemét vagyok, meg hálátlan, a gyerek is beteg, ugyanakkor megszakadok itt, és a légkör elviselhetetlen.