Miért félek a gazdagságtól?
Valamivel átlag alatt élö családban nöttem fel, de ezt nagyon sokáig nem éreztem meg. Pici koromban anyukám mindig mesével altatott el (sokáig megmaradt ez a szokás, mivel nem sokkal utánam érkezett a húgom), amiben mindig szerepelt a "szegèny ember", akinek "annyi gyereke volt, mint égen a csillag", vagyona viszont semmi. Gyerekésszel sajnáltam a szegény embert, és örültem, hogy nekünk van mit enni. A nagyszüleim a háború után voltak gyerekek, nekik aztán tényleg nem volt semmijük. A nagymamám gyakran mesélt történeteket ebböl az idöböl. A nagymamám nyaralójában mindig lábasokból meg fazekakból akartam enni a dédszüleim korabeli kanalakkal, mert azt játszottam, szegény lány vagyok. Otthon is nem szerettem, ha valamiböl sok volt (legyen az étel, vagy más), frusztrált, és igyekeztem töle megszabadulni. Volt idöszak, amikor gyüjtöttem ezt-azt, de ha már több volt valamiböl, mint amit használok, igyekeztem megszabadulni töle. Elajándékoztam, eladtam. A pénzzel ugyanígy. Ha nem volt szükségem épp semmire, eldugtam, vagy odaadtam anyuéknak.
A gazdagoktól, gazdagságtól óckodtam, mert az iskolatársaim, akik persze újgazdag családból származtak, a megkeseredettség, anyagiasság és a rongyrázás szobrai voltak. A párommal nemrég bútoroztunk össze (ráadásul külföldön), úgyhogy még semmink sincs, bár mindketten dolgozunk.
Ismerek gazdagabb családokat, de egy percig sem irigylem öket, nem kéne a vagyonuk.
Néha meg vagyok lepve, milyen élhetö állapotokat kategorizálnak itt már be nyomornak vagy mélyszegénységnek.
Nem akarok én se nyomorogni, de a gazdagságtól mentsen az ég, mert azzal még annyira se tudok mit kezdeni.
Ez nevelési kérdés, mentális probléma vagy családi vonás?
(A húgom is hasonló)
Átlagtól eltérő, furcsa, de azért mentális problémának nem nevezném.
Létezek remeték vagy vallási okból nincstelen emberek.
Ez még belefér a szabad döntés jogába, ártani másnak nem ártasz vele.
Miért érdekel ez téged? Ha így állsz hozzá, soha nem lesz közöd a gazdagsághoz, nem? És akkor úgyis mindegy.
Lehet, hogy nincsenek igényeid úgy, mint másoknak.
Én is csóró vagyok, de tudom, milyen anyagi gondok nélkül élni. Most, hogy naponta 4 zsömlét eszek, rohadtul utálom a szegénységet. Lehet, hogy nálad van fogalomzavar, és emiatt tartod magad szegénylánynak. Van mit enned? Van hol élned? Nem kell félned, hogy elveszik a tetőt a fejed fölül, és nem lesz hova menned? Mert vannak emberek, akik napról napra élnek, alig van mit enniük és vért izzadva fizetik be a számláikat, ez bizony már szegénység, persze nem az a durva verziójő, amivel egy hajléktalan küzd. De hidd el, egy szegény ember nem félne a gazdagságtól... Más téma az, hogy megváltoztat-e a pénz, és tudsz-e bánni vele vagy elszórod hülyeségre, de a pénz sajnos igenis fontos dolog.
L23
Mert baj van nálad ott fent...
Én a szegénységtől és a nyomortól félek. Van munkám hosszú évek óta, a pénz mégis csak arra elég hogy kifizetem az albérletet és a rezsit, a maradékot meg beosztom úgy, hogy a gyerekkel éppen csak hogy éhen ne halljunk. Lehet ez neked még élhető állapot, de szerintem csak túlélés.
De csak egy kérdés, ha neked ennyire megfelel a szegénység és nem kell jobb élet minek mentél külföldre? Nem vagy kissé álszent?
Bár a kérdező szemléletével nem tudok azonosulni, a külföldre költözés szempontjából hadd védjem meg.
Jól keresünk, nincs anyagi gondunk, de mégis fontolgatjuk a külföldre költözést - egyszerűen az itthoni pesszimista mentalitás és a politikai hangulat miatt.
Egyedül az tart vissza, hogy a szüleim odavannak az unokájukért és őket nem szívesen szakítanák el egymástól (így is két hét után apám könnyes szemmel ölelgette a lányomat, úgyhogy ezek a momentumok nehezítik, hogy költözzünk).
Szóval nem csak a pénz lehet motiváció országváltásnál, hanem a környezetváltozás is.
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
És nem 1100€ a minimálbér, valamint azt sem mondtsm, hol van az a külföld.
Amég egyetemre jártam, volt, hogy el kellett döntenem, enni akarok e aznap vagy iskolába menni. Volt, hogy egyetlen fillér nem volt nálam, egy tanárom adott kölcsön, mert már egy napja nem ettem. Tehát ezt a fajta szegénységet is ismerem.
Most az egyetlen felvehetö cipömnek lyukas a talpa, de egy percig nem gondoltam, hogy ez akadályoz a boldogságban
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!